A Szentlélek otthona Albertfalván

Csodálatos dolog, amikor a plébániánkról hív meg valakit Krisztus Urunk a szolgálatába.
Mi, itt Albertfalván, többszörösen részesülhetünk ebben a kegyelemben. Hat évvel ezelőtt szentelték pappá Csaba atyát, (Fejes Csaba atya, aki ma már az Esztergomi Szemináriumban prefektus), a múlt évben szentelték állandó diakónussá Ákos atyát, (Pernitz Ákos, aki felkészíti a katekumeneket, vezeti az Apaklubot, és a foglalkozásokat a ministráns fiainknak, áldoztat a Szentmiséken, valamint elviszi az Oltáriszentséget azokhoz a testvéreinkhez, akik már nem tudnak eljönni a templomba, de a civil életében is Jézus közelében „ténykedik”, hiszen hittant oktat gyerekeknek.) Nem sokan mondhatják el, hogy ilyen rövid idő alatt, ennyi csodálatos hivatás születik a plébániájukon, ami kézzel fogható jele a Szentlélek jelenlétének. Azért használtam jelen időben a „részesülhetünk” szót, mert ez a sor - Istennek legyen hála – folytatódik. „Született” papunk, állandó diakónusunk Albertfalván, és most egy szerzetesnővér van „születőben”, aki ugyan már szívében – lelkében Jézusé, de a nagy Örömünnepre még néhány évet várnunk kell. Ő, Medgyessy Zsófi, aki szintén nem szorul bemutatásra, mert egész egyházközségünk ismeri, hiszen éveken át meglehetősen aktívan tevékenykedett plébániánkon.

A teljesség igénye nélkül említem meg néhány önként és boldogan vállalt feladatát; Zsófi volt a vezetője az Alfa Junior közösségnek, ahol, a 10-14 éves kamaszaink gyűlnek össze péntekenként és töltenek el, heti egy délutánt egymással és Jézussal, (természetesen úgy költözött be a rendházba, hogy biztos kezekbe helyezte ezt a szívén viselt közösséget), valamint részese volt a hittantáborok megszervezésének és lebonyolításának is! Részt vett a Családos tábor programjainak összeállításában és örömmel foglalkozott a gyerekekkel, hogy az számukra is tartalmasan teljen és a szüleik is tudjanak pihenni egy keveset a közösségünk együtt töltött hetében, hol Bodajkon, hol pedig Horányban… Mindezek mellett lelkesen őrködött az Oltáriszentségben jelenlévő Urunk előtt, és vezette az ifjúsági Szentségimádást… Jézus Krisztus Őt is a szolgálatába hívta, és Zsófi boldogan felelte erre a hívásra, hogy IGEN!, majd szeptember 8-án, Szűz Mária, Égi Édesanyánk születésének napján beköltözött a Don Bosco nővérek Pesthidegkúti rendházába.

Mindezekhez szükségünk van olyan vezetőkre Egyházunkban, akik képesek felszítani imádatunkat Jézus Krisztus iránt, hogy az Ő hívására születhessenek papi és szerzetesi hivatások. Fontos a minta, mert egy papra vagy szerzetesre sok feladat vár, jó, ha van kihez hasonlatossá válni a munkában is, amíg kialakul egyedi stílusuk a szolgálatukban és egyedül csak Jézus Krisztus válik példaképpé. Kell, hogy lássanak papok személyében olyan embereket, akik örömként és ajándékként élik meg hivatásukat, ezt pedig csak akkor tudják megtenni, ha átsugárzik papjainkon az egyetlen fontos dolog, ami mindezt elősegíti: Krisztus imádatuk és életük teljes átadása Jézusnak! Amíg vannak ilyen példát mutató papjaink, addig fognak születni új hivatások.

Már rendszeresnek nevezhető, hogy júniusban csoportosan megyünk az Esztergomi Bazilikába papszentelésre! Ebben az évben is részesülhettünk diakónus segítségében, Szivák Tamás atya személyében, aki szintén nem távoli Albertfalvától, hiszen itt tanult a Don Bosco iskolában, kisebb testvérei még mindig az iskola falai között töltik hétköznapjaikat, Édesanyja pedig a Don Bosco óvoda munkatársa. Egy tavaszi reggelen a Deák Ferenc téren láttam leszállni a villamosról egy papot, jé! – egy pap, aki reverendában közlekedik a városban -, örvendeztem magamban, hát még, amikor feljebb emeltem tekintetemet az arcára és felismertem Tomi atyát… Nem titkolom, öröm és büszkeség töltött el: hiszen Ő a mi diakónusunk!!! Az evangelizálásnak a legegyszerűbb és egyik legnemesebb formája nyilvánult meg ebben a tettében, hiszen szabadon felvállalva közlekedik reverendában, ahol bármikor megszólítható és megkérdezhető, - így teret nyerve az Igehirdetésnek! Augusztus elsejével, Püspök atya a Szent István Bazilika káplánjává nevezte Őt ki! Emlékezetünkben és szívünkben őrizzük Zoli atyát is, (Huszti Zoltán atya, jelenleg a Budapesti Magyar Szentek plébánia káplánja), aki tavaly volt nálunk diakónus, és nyitott szívvel várjuk, hogy a következő évben ki lesz itt velünk, aki Plébánosunk segítségével mélyítheti majd el Krisztus Urunk szolgálatát és imádását.

Váljék „divattá” a papi hivatás, akarjanak a fiataljaink Jézus szolgálatába állni! Milyen nagyszerű lenne, hogy amikor a gyerekeket megkérdezzük a jövőbeni foglalkozásukról, boldogan harsognák, hogy papok szeretnének lenni, vagy szerzetesnővérek! Egy ilyen divatnak szívesen „behódolnánk”! Lehet, hogy Albertfalván ez egy megvalósítható álom?!
Hordozzuk imáinkban ezeket a Csodálatos embereket, és kérjük a Szentlélek segítségét, hogy hagyomány lehessen egyházközségünkben e hivatások születése. Istennek legyen hála a korábban plébániánkon szolgált papjainkért is, Antal atya csodálatos lelki törődéséjért és minden pap és szerzetesnővér szolgálatáért. Papjainkban fedezzük fel Jézus Krisztust!

„Örüljetek az Úrban mindig! Újra mondom: Örüljetek!” (Fil 4,4)