HOLYWIN tanúságtételek (2023)

Tavaly nem tudtam eljönni az Új Szív Közösség által szervezett Holywin-re. Egy éve vártam az újabb alkalmat, hogy jöhessek. Nagyon vártam. De mikor idén elérkezett a napja, beteg lettem és inkább a takaró alá bújtam volna és aludtam volna helyette. Izzadtam, fájt a torkom, levert és gyenge voltam, szúrt a tüdőm. Gondoltam inkább itthon maradok, nem is ésszerű betegen éjjel fent maradni, meg másokat is megfertőzhetek. Régi tapasztalatom saját magamról, ha vírusos beteg vagyok legkésőbb este 10-ig le kell feküdnöm, különben másnapra romlik az állapotom, visszaesek. Tehát logikus, hogy inkább itthon kellene maradnom, amúgy is messze lakom a helyszíntől, 1,5 óra csak az utazás, és hát a gyógyuláshoz időben le kéne feküdni.

De éreztem, hogy Jézus nagyon hív és éreztem, hogy a lelkem nagyon vágyódik elmenni és Jézussal lenni. Ezért azt mondtam Jézusnak: "Rendben eljövök Hozzád, de csak este 8-10-ig leszek ott, akkor 11:30 körül hazaérek, az még talán nem lesz vészes. Cserébe viszont kérlek, add meg, hogy ne essek vissza még rosszabb állapotba a vírussal, hanem ehelyett gyógyíts meg egészen ebből a betegségből." Úgy éreztem, Jézus elfogadta kérésemet, de mintha azt kérte volna, hogy maradjak egész éjjel, szüksége van harcosokra a szellemi csatában akik egész éjjel kitartanak. Erre azt válaszoltam, hogy: "Én 10-kor haza jövök Uram, beteg vagyok, örülök, hogy annyit is ott tudok lenni ilyen állapotban." Gondoltam én úgysem vagyok képes egy egész éjjelen át virrasztani, dicsőíteni, főleg betegen, csak nyűglődnék jobbra-balra, meg elaludnék és zavarnám a többi Szentségimádót az alvásommal, nagyon kellemetlen és kényelmetlen lenne az egész helyzet.

A városon átutazva sok boszorkányt, fekete mágust és sátánimádót láttam. Felnőtt megtérő vagyok, mielőtt megtértem 25 évig ezotériával, New Age-el foglalkoztam, ahol láttam boszorkányokat is, bár magam nem jártam hozzájuk. Megismerem a viseletüket és meg tudom különböztetni az ilyenkor buliba menő, csak buliból beöltözők jelmezétől. Feketéék meg az ő szeánszaikra igyekeztek.

A Szentségimádás úgy indult, hogy először nem éreztem semmit, de lassan fokról fokra felmelegítette a szívemet Jézus.

Mikor elérkezett este 10 óra, a hazaindulás ideje, egy hang a szívemben azt súgta: maradj még egy fél órát. Gondoltam jó, akkor éjfél körül leszek otthon. Legyen. Aztán 11:30-kor meg azt súgta megint a szelíd hang, hogy maradj még egy fél órát. Megint igent mondtam. 11 órakor meg azt mondta, maradj még éjfélig. Mivel igen jól és örömtelien éreztem magamat Jézus jelenlétében a Szentségimádáson, így könnyen igent mondtam, bár azt nem tudtam, hogy fogok hazajutni éjszakai járatokkal Budapest egy igen messzi pontjára. Éjfél tájban sokan felálltak, hazamentek. Ismerősök is voltak autóval. Gondoltam, megkérdezem meddig tudnának elvinni. De a szelíd hang megint kérlelt: "Te még ne menj haza, szükségem van harcosokra egész éjjel, akik végig itt vannak, amíg csak tart a nagy összecsapás." Kissé aggódtam, hogy mi lesz ha elalszok, ki fog hazavinni. Itt még sem alhatok a Szentségimádás kellős közepén. De végül behunyta a szemem és bevállaltam. Maradtam.

Mikor fáztam és majdnem elaludtam azt találtam ki, hogy elmentem imazászlót lengetni. Ettől aztán nagyon jól bemelegedtem és úgy felpezsdültem, hogy még az énekhangom is több erővel telt meg.

Időnként leültem a székre imádkozni, de mindig kerülgetett az elalvás. Ilyenkor mindig visszatértem az imazászló lengetéshez, amit nagyon élveztem. Közben lépegettem, forogtam mintegy táncolva a zászlóval. Lényegében mondhatom, hogy áttáncoltam az éjszakát az imazászlózás közben, Jézus jelenlétében. Nagyon nagy boldogság költözött a szívembe. És magam sem akartam elhinni, de képzeljétek el nem voltam fáradt, nem voltam összetört, semmi ilyesmi ami normálisan ilyenkor jön. Jézus jelenlétében minden más volt. nem működtek a fizikai, természeti törvények. Otthon már 9-kor álmos szoktam lenni, húz az ágy. De ezen az éjjelen, betegen, gyengén, fájó torokkal, este 8-tól hajnal 6 óráig csak táncoltam az imazászlókkal, meg énekeltem. és nem fáradtam el, hanem egyre több erőm volt. És reggelre bár berekedt a torkom a sok énekléstől, de nem fájt. Elmúlt a torokfájásom, elmúlt a gyöngeség, elmúlt a betegség. Jézus meggyógyított reggelre, ahogy előző este kértem tőle mikor útnak indultam ide hozzá.

Számomra a legnagyobb csoda a fiatalok, a tizenévesek voltak. Volt ott egy testvérpár, a kisfiú olyan 9 éves, a nővére olyan 11 éves lehetett. Éjfélig ott voltak. Szerencsére nagyon közel laktak és pár lépéssel hazaértek, jöttek is értük, hazakísérték őket. Ők 6 órán át dicsőítették Jézust. De volt még ott 4 másik fiatal is, olyan 14 év körüliek lehettek. Három lány és egy fiú. Az ország nagyon távoli pontjairól érkeztek, különböző helyekről. Ezek négyen előző este 6-tól másnap reggel 6-ig, vagyis 12 órán át kitartottak Jézus mellett. Az az álmom, hogy minden fiatal ilyen legyen mint ők. Az éjszakájukat céltalan bulizás helyett Jézusnak adták. Ők nem az alkoholtól, paráznaságtól vagy a drogoktól, egyebektől részegedtek meg, hanem Jézus szerelme adott nekik hatalmas tiszta, mennyei boldogságot. Ők Jézustól "részegedtek" meg, ha szabad így fogalmazni. Mondtam is nekik, hogy le a kalappal előttük és maradjanak mindig ilyen hűek Jézushoz. Nagyon meghatott a jelenlétük, a kitartásuk, a tisztaságuk.

Örök hálám neked Jézus! Légy mindannyiunk életének, szívének teljes URA mindörökké!!!

Ámen.

Mária

Nagyon meghatóan szép volt. Mise, tanúságtételek, szentségimádás. A 18 -as mise után 22 óráig voltam ott és hajnali 5- kor visszamentem. Még akkor is sokan voltak.

Dóra

Azt érzem hogy nagyon fontos volt a dicsőítés Mindenszentek előestéjén.

Ez tényleg "dicsőség az Úrnak".
Személyesen is érzem ahogy újranyíltak bennem kegyelmi csatornák.

László

Sokat jelentett, hogy ott lehettem. Sok év után gyóntam, egészen hirtelen felindulásból és utána szinte lebegtem. Rég láttam ilyen szépnek a világot. Hála Ott maradtam hajnalig dicsőíteni az Urat. Hálával telt szívvel és komoly elhatározásokkal mentem el. Leteszem a cigit és a családommal rendezem a kapcsolatom, Rég nem beszélek velük, mert eddig nem volt még a gondolathoz sem erőm. Most lesz!

József

Hálával telt szívvel jöttem - immár Szentendréről -a Holywin-re. Jó korán elindultam, mivel a forgalom kiszámíthatatlan, így, már fél 6 előtt a templomban voltam. Mind tudjuk, semmi sincs véletlenül az életben, én meg annyi “véletlen” egymásba kapcsolódását éltem meg sokszor, amit ember nem lett volna képes megtervezni. Az Úr vezetését éreztem a ma is, aminek csúcspontja a HolyWin volt. A sok stressz miatt, ami körbevesz időnként berekedek (megfeszülnek a nyaki izmok) és nem tudok énekelni. Most a legjobban én magam lepődtem meg, hogy visszatért a hangom és teljes szívvel végig tudtam énekelni a 18-21:30 közötti időszakot. Visszatérve a kezdő gondolatra, így utólag azt látom, hogy az Úr pontosan azért engedi meg a földi poklokon (lelki-testi) gyötrelmeken való átmenetelt, hogy érezzük, mennyire a kezében tartja a sorsunkat és képesek legyünk a hálára. Nem neki van a mi hálánkra szüksége, hanem ez is a mi lelki érésünk érdekében történik. És persze, ha még van terve a mi földi életünkkel, akkor gondoskodik is a megfelelő körülményekről. Albertfalva nekem a közösségi élet csúcspontját jelenti, sokfelé megfordultam már a hosszú évtizedek alatt, de ilyen lelkes, empatikus, türelmes és teljes odaadással működő csapatba még sehol sem tartoztam. Már a költözés gondolatának felvetődésekor elhatároztam, hogy a dicsőítő alkalmakra, a gitáros szentmisékre mindenképp továbbra is fogok járni, mert éltető erő van benne.

Úgy érzem azt kellene megtanulni, hogy amikor próbatétel alatt, kétségek között vergődünk, akkor is velünk van az Úr, és tudja, hogy fáj, de egy pillanatra sem hagy el bennünket, az örök élet a szívünkbe van helyezve, és azt soha senki el nem veheti, mert erre vagyunk teremtve. Az egész földi élet egy vándorlás (ez a 20. hely, ahol sátort tudtam építeni az Ő segítségével). Néha meg tudunk pihenni, de menni, menni kell, mert a túloldal csak látszólag más világ, a szívünkbe el van rejtve az a fény, ami a “kapu”-ban várni fog. Az pedig földi szavakkal leírhatatlan boldogság lesz.

Gábor