A Fratelli tuttiban (alcíme: „A testvériségről és a társadalmi barátságról”) Ferenc pápa az elmúlt években már sokszor kifejtett nézeteit foglalja össze.
Szavai nem sokat fognak mondani azoknak, akik biztosak benne, hogy már tökéletesen az evangélium szerint élnek – de mindenkit feladattal szembesítenek, akiben eleven a vágy, hogy az evangéliumhoz igazítsa az életét. Ehhez a tájékozódáshoz hívja segítségül a pápa Assisi Szent Ferencet, aki boldognak nevezte azt az embert, aki „úgy szereti és tiszteli a tőle távol lévőket, mintha együtt lenne velük”, és aki egynek tudta magát mindenkivel. Ahogyan a Lumen fidei az Istennel való egységről szólt, a Laudato si’ pedig a teremtett világgal való összetartozást ecsetelte, úgy a Fratelli tutti az emberiség egységét igyekszik elénk tárni.
A Fratelli tutti a legkevésbé sem komor hangvételű szöveg, de azok „derűs felszínessége” is idegen tőle, akik azt a látszatot keltik, hogy egyetemes nyitottság nélkül is boldogulni tudunk.
Vitákat fognak kavarni ezek a szavak a mai korban, amely híján van gondolatoknak, és forrás is lesz egyben ez annak egyháznak, amely ma kissé csendes. Hatékonysága azonban azon fog múlni, hogy milyen vitákat nyit majd meg…
Szeretettel ajánlom a kedves testvérek figyelmébe Görföl Tibor teológus, egyetemi tanár, a Vigilia folyóirat főszerkesztőjének a Magyar Kurír katolikus hírportálon megjelent 3 részes ismertetőjét:
Maga a valóság sóhajt fel – A Fratelli tutti kezdetű enciklika (1. rész)
„A legnehezebben legyőzhető vírus” – A Fratelli tutti kezdetű enciklika (2. rész)
„Mindannyian megváltoztunk a fájdalomtól…” – A Fratelli tutti kezdetű enciklika (3. rész)
(Az ajánlót a cikkek alapján szerkesztette: Móder Attila)