Szeress engem, úgy ahogy vagy!
Ismerem nyomorúságodat, küzdelmeidet, lelked szorongatottságát, tested gyöngeségeit! Tudok gyávaságodról, bűneidről és mégis azt mondom, neked: Add nekem szívedet, szeress engem, úgy ahogy vagy!
Ha arra vársz, hogy angyallá válj, mielőtt átadnád magad a Szeretetnek, akkor sohasem fogsz szeretni Engem. Ha gyáva is vagy kötelességeid teljesítéseben és az erények gyakorlásában, ha gyakran vissza is esel azokba a bűnökbe, amiket már nem szeretnél többé elkövetni, nem engedem meg neked, hogy ne szeress engem. Szeress engem úgy, ahogy vagy!
Minden pillanatban, akár a buzgóság, vagy szárazság, hűség vagy hűtlenség állapotában vagy, szeress engem, úgy ahogy vagy! A te szegény szíved szeretetét akarom, mert ha addig vársz, amíg tökéletes leszel, sohasem fogsz engem szeretni.
Nem teremthetnék-e vajon minden homokszemből szeráfot, tisztaságtól, fennköltségtől, szeretettől sugárzót? Nem vagyok-e Mindenható? S ha nekem úgy tetszik, hogy azokat a csodálatos lényeket az égnek hagyjam, és előnyben részesítsem szíved szegényes szeretetét, nem vagyok-e mindig Ura szeretetemnek?
Gyermekem, hadd szeresselek, a szívedet akarom! Idővel biztosan átalakítalak, ma azonban mégis úgy hogyan szeretlek, ahogyan vagy, és azt akarom, hogy te is úgy szeress engem, amilyen vagy! Látni akarom, hogyan válik nyomorúságod mérhetetlen mélység szereteted forrásává.
Szeretem benned gyengeségeidet is, szeretem a szegények és nyomorultak szeretetét. Azt akarom, hogy a nyomorúságosoktól szüntelenül a nagy kiáltás hangozzék: „Jézus, szeretlek!”
Egyedül és kizárólag szíved énekét akarom, nincs szükségem bölcsességedre és képességeidre! Csak egy fontos számomra: láthassam, hogy szeretettel dolgozol!
Nem az erényeidet kívánom, ha ilyesmit adnék neked - te olyan gyenge vagy, hogy ezek csak önszeretetedet táplálnák. De ne törődj vele! Nagy dolgokra is rendelhettelek volna, - nem, te haszontalan szolga leszel, sőt még azt a keveset is elveszem tőled, ami a tiéd, mert téged csak a szeretetre teremtettelek.
Ma szíved ajtaja előtt állok, mint koldus - én, a Királyok Királya! Kopogtatok és várok! Siess, nyiss ki nekem. Ne hivatkozz nyomorúságodra! Ha tökéletesen ismernéd, milyen nyomorult vagy, akkor meghalnál a fájdalomtól!
Az sebezné meg szívemet, ha látnom kellene, hogy kételkedsz bennem, és nincs bizalmad hozzám. Azt akarom, hogy a legjelentéktelenebb cselekedetet is kizárólag irántam való szeretetből végezd! Bízom benned, hogy örömet szerzel nekem!
Ne bánkódj azon, hogy nincs erényed - az enyéimet adom majd neked. Ha szenvedned kell, az erőt én adom hozzá. Ha nekem ajándékozod szeretetedet, viszonzásul annyit adok, hogy a szeretet gyakorlásával minden álmot felülmúlsz - hát szeress engem, úgy ahogy vagy!
Neked adtam Anyámat. Mindent, de mindent az Ó tisztaságos Szívén át adj nekem! Bármi történik is, arra ne várj, hogy előbb életszentségre juss, s csak utána adod át magadat a Szeretetnek, mert akkor soha nem szeretsz engem. És most indulj!
/Szt. II. János Pál pápa/
Az az én parancsom
Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást.
Ami nem jelenti, hogy mostantól aztán
mindenkit irtó cukimukinak, édes pofának
láttok majd, csupa aranyember közt
szlalomoztok, akiket nem lehet nem ölelni.
Nem, az emberek, akiket szeretnetek kell,
ugyanolyan önzőek, fafejűek, agresszívak,
meggyőzhetetlenek, értetlenek és
megbízhatatlanok lesznek, mint eddig voltak.
Pontosan mint… bocsi… ti magatok.
Csakhogy jó hír: ti meg fogtok változni.
Cél azt is szeretni, aki nem igazán szerethető.
Nem kell feleségül venni, nyakába borulni,
együtt pecázni vagy egy tálból cseresznyézni vele.
Van, akit már békességgel elviselni is hőstett,
van, akivel néha találkozni, és nem kijönni
a sodrotokból, világrekordnak minősül.
Bizony ez is szeretet, nem csak a szimpátián
>alapuló, érzelemtől fűtött, nagy kalandok.
>És nem arra gondolok, hogy fogcsikorgatva,
izzadságszagúan nyögjetek a CSAKAZÉRTIS
szeretés terhe alatt, nem strébereket keresek,
hanem barátokat. Akik szelíden reagálnak,
ha kóstolgatják őket, mert tudják, hogy ez
nem szájkarate-verseny. Akik nem a másik
jó véleményére hajtanak, hanem az Atyáéra,
és nincs vesztenivalójuk, mert biztosan tudják,
hogy az Atya mindig szeretni fogja őket,
bármit is tegyenek. Ezért nem tesznek bármit.
Ezért szeretik úgy embertársaikat,
ahogy az Atya szereti őket, előre, feltétel nélkül,
türelmesen. A hülyeséget nem szereti,
az elkövetőjét mindig. Nem akar megváltoztatni
erőszakkal, de örül, ha egy-két dologban
tudunk előre lépni. Azért szeressetek mindenkit,
mert erre kaptatok parancsot, de nem olyan
parancsot, mint egy gép vagy szolga vagy katona.
Hogy lehet parancsra szeretni? Úgy, hogy a parancs
maga a szeretet. Szeretni annyi, mint örülni annak,
hogy a másik létezik, nem azért, mert ez nekünk jó.
Lehet, hogy még neki se jó. Lehet, hogy szeretne
inkább nemlenni. De csak mert nem tudja, mekkora
kincs, hogy van. Lehet, hogy sosem jön rá, ami szomorú,
de nem ok arra, hogy én is elfelejtsem.
Ne mondjam neki, talán csak ideges lesz tőle.
Bánjak úgy vele, hogy rájöjjön, ha akar.
/Lackfi János/
Mindennapok imája
Uram! Nem csodát, nem jelenéseket kérek Tőled. A mindennapok küzdelméhez adj erőt nekem! Kérlek, taníts meg a lépésről lépésre Feléd haladás művészetére: Hogy föltaláljam magam a napi forgatagban, hogy idejében és talpraesetten tudjak dönteni, hogy ügyeimben okosan gyümölcsöztessem ismereteimet és tapasztalataimat!
Segíts, hogy helyesen tudjam beosztani az időmet!
Add, hogy biztosan érezzem, mely ügyem nem tűr halasztást!
Segíts, hogy mindig időt találjak a szellemi, lelki feltöltődésre is!
Kérlek, segíts, hogy minden esetben a lehető legjobban készülhessek föl az éppen előttem álló feladatra!
Add meg, Uram, a kegyelmet, hogy akivel csak találkozom, arra úgy tudjak odafigyelni, és úgy tudjak neki segíteni, mintha Téged hallgatnálak, és Neked segítenék!
Add, hogy mélyen megértsem, nehézség, kudarc, sikertelenség és zsákutca is lehet sorsom része!
Sőt! Ezek szükségesek is ahhoz, hogy fejlődjek és megérjek.
Kérlek, szükség esetén, a kellő pillanatban küldj valakit, aki jó szívvel szemembe meri mondani az Igazságot, ha amúgy berzenkednék ellene!
Tudom Uram, hogy számtalan nehézséget nem a lázas tevékenység, hanem az idő old meg.
Te jól tudod, mily nagyon rászorulok az őszinte barátságra.
Add, hogy kiérdemeljem az életnek ezt a legszebb, legértékesebb, leggyöngédebb, hatalmas ajándékát!
Kérlek, tartsd távol tőlem a szorongást okozó gondolatot, miszerint életem hiábavaló lenne!
Ne azt add; Uram, amit kívánnék, hanem azt, amire szerinted valóban szükségem van!
Kérve kérlek, taníts meg, Uram, a lépésről lépésre Feléd haladás művészetére!
Ámen
/Antoine de Saint-Exupery imája/