„Oly későn szerettelek meg Téged, te mindig új és régi Szépség, későn szerettelek meg. De hogyan történhetett ez: Te bennem voltál, és én kívül voltam saját magamon. Hívtál engem, és a kiáltásod legyőzte a süketségemet; felragyogtál, és fényességed elűzte vakságomat; illatod felhője felgomolygott és belélegeztem, és most epedek utánad; megízleltelek, és most éhezem és szomjazom Rád; megérintettél, és fellángoltam a békességért, amely Tőled való.”
(Szent Ágoston)
Szt. Ágoston soraihoz nincs fogható, de ha elolvassátok a ALFA TÁBOR Fülöp kurzus tanúságtételeit, amit a résztvevők írtak, reményeim szerint ti is megérintődtök attól amit az Úr Lelke végzett bennünk!
Csodálatos az Úr szerelme! Nem kell Ágoston tökéletességével rendelkeznünk ahhoz, hogy méltók legyünk a kegyelemre. A jelenlévők bizalma és nyitottsága volt a kulcs! Az alázatosan kinyitott szív, mely meri megmutatni, hogy nem tökéletes és megvallja, hogy sebezhető, szomjazza a mi Urunk kegyelmeit. Ezért mondhattátok többen, hogy:
„..s felébredtünk valamiből! Éreztem, hogy fokozódott az eddig szunnyadó vágy bennem, hogy mind jobban megéljem Isten jelenlétét a mindennapokban is. Elhatároztam, többet fogok imádkozni..”
Sok-sok évvel ezelőtt, amikor én vettem rész ezen a kurzuson, hozzátok hasonlóan megéltem, hogy a Szentírás barátommá vált! Életre kelt és megszólított. Éreztem, hogy tanít, nevel, helyre igazít. Nem azért olvastam onnantól kezdve reggelenként, mert elhatároztam, hanem mert hiányzott, ha nem tettem. A reggeli harmatcseppek életet adtak, lassan szivárogtak le egészen a szívem gyökeréig, ahol sok mindent kellett gyógyítani, olyan mélyen rejtve voltak. Isten kegyelme képes egyedül erre!!! Új szívet ad! Hálára képes, nyughatatlan, lángoló szívet. Nem tökéletest és sebezhetetlent „csak” olyat amelyikben az ÖRÖMHÍR a legfőbb üzenet!
(Riszterer Zsuzsi)
„Az orvos bekötözi, Isten begyógyítja a sebeket” Dicsőség az Úrnak!
\o/ \o/ \o/ \o/ \o/
Nekem nagyon tetszett a Fülöp kurzus. Eddig nem voltam egyetlen ehhez hasonló kurzuson sem, ezért nem volt semmilyen ismeretem se.
Ami nagyon megfogott:
- Megtért, elkötelezett emberek tartották a kurzust, akik a saját idejüket és erejüket nem kímélve jöttek tanítani.
- Teljesen Biblikus alapú volt a mondanivaló, nem foglalt állást egyetlen felekezet sajátos teológiája mellett sem.
- A szemléltető eszközök nagyon hatásosan erősítették meg a mondanivalót.
- A kurzus eleje Isten szeretetéről beszélt. Lassan és hosszasan, szinte sulykolva adták elő. Eddig azt hittem, hogy csak nekem egyéni nehézség Isten szeretetének a megtapasztalása. De most rájöttem, hogy ez a nehézség minden embert érint a bűn eset miatt!
- Nagyon megerősítő volt az a gondolat, hogy (bár a Sátán folyamatosan vádol), csak a nem megvallott vétek választ el Istentől!
- Nagyon fontosnak tartom, hogy a vénekhez hasonlóan (Jelenések könyve) mi is letegyük a koronánkat Jézus előtt, és úrrá tegyük őt az életünkben.
- A kurzuson a hitünk alapjait mondták el, de ezt nem lehet elégszer hallani! Örülök, hogy részt vehettem.
- A kurzus sok dologra felhívta a figyelmemet: a kicsike bűn beengedése is nagyon kockázatos. A közösségbe való tartozás élet/halál kérdése lehet!
- Hallottunk bizonyság tételt. Az újjászületés az csoda, amit a Szentlélek munkál. Dicsőség Istennek!
Felismertem, hogy amin változtatnom kell: a közösségben való aktívabb részvétel.
(Selmeci Viktor)
\o/ \o/ \o/ \o/ \o/
Szerencsésnek érzem magam, hogy a táborban részt vehettem a négy napos Szent András Iskola Új élet Krisztusban kurzuson. Nem elméleti tudást kaptam, mint gondoltam elsőre, hanem megerősítést a hitemben és lelki erőt. Egy egyszerű játékon keresztül megértettem, hogy nem is esne nehezemre rábízni magam Jézus irányítására a mindennapokban, felismertem, hogy valószínű Ő is segítene nekem az akadályoknál, csak bíznom kellene Benne. Más megvilágításba került számomra az ima ereje, egy közvetlenebb kapcsolatot fedeztem fel magam és Isten között. A másokért, családért, barátokért mondott imát már többre értékelem minden más segítő tettemhez képest. Felismertem magamba imaszándékot és a tenni akarás a kis közösségünkért. Megértettem, hogy hiába van hitem, ha ezt tetteimen keresztül nem vallom meg kisebb és nagyobb közösségünkben egyaránt.
(Nagy Tünde)
\o/ \o/ \o/ \o/ \o/
A kurzus, mint lelkigyakorlati forma először igen szokatlan volt számomra. Kurzus továbbképzést jelent. Miben is képeztük mi tovább magunkat az idei Családos Tábor során?
A Bibliára alapozva próbáltuk megtapasztalni, mennyire szeret minket személy szerint Isten. Végig elmélkedtük, mekkora is lehet az a szeretet, amely arra készteti Istent, hogy közénk jöjjön és meghaljon értünk, hogy mi éljünk. Ez az Örömhír, hogy élhetünk örökké! De ezt nem őrizhetjük meg magunknak, hanem tovább kell adnunk, ez küldetés!
Számomra a legfontosabb, amit kaptam, hogy imádság során megerősödtem a feladatomban, s abban, hogy milyen ajándékokat kaptam én a Szentlélektől. Ezeket már korábban is sejthettem volna, de most tudatosodott bennem. S mindezt olyan valaki mondta el nekem, aki korábban nem is ismert engem. Tehát ez valóban Istentől jött ajándék a számomra. Köszönöm!
(Medgyessyné Brigitta)
\o/ \o/ \o/ \o/ \o/
Az Új Élet Krisztusban kurzus ötlete nagyon tetszett, nyitott szívvel ültem be az első alkalomra. Bár az itt alkalmazott módszerek nem nyerték el a tetszésemet, azt gondolom voltak megérintő pillanatok a kurzus ideje alatt. Számomra pozitív élmény volt látni, hogy sokaknak mennyit adott, milyen mélyen lelkekbe hatolt némely mozzanat. Engem ez hatott meg igazán.
(Pohlingerné Fábián Bernadett)
\o/ \o/ \o/ \o/ \o/
Hálával gondolok a Szent András Iskola tanítóira és munkatársaira. Nehéz dolguk volt, hiszen mi elsősorban nem a kurzusra jelentkeztünk, hanem a táborra. Különösen is nyitottá kellett válnunk ahhoz, hogy a kurzus által megkapjuk az ajándékot, amit Isten tartogatott számunkra. Így igyekeztem a kurzust nem értékelni vagy elemezni, hanem megélni és azt keresni, mit súg nekem a Szentlélek ebben a 4 napban.
Köszönöm, hogy segítettek abban, hogy újra megfontoljam Isten jóságát és szeretetét, hogy hálát adjak megváltásomért, megköszönjem, amit értünk tett és tesz minden nap és átadjam életemet Krisztusnak. Az egyik legfontosabb üzenet számomra az volt, hogy nem szabad megengedni magunknak, hogy közömbössé, hálátlanná váljunk.
Nagyon különleges módon érezhettük a Szentlélek jelenlétét, különösen az utolsó napon, amikor hívtuk Őt, és kértük, vezesse életünket. Sokszor előfordul, hogy nem vagyok benne biztos, hogy valóban Istentől jön-e valami gondolat vagy csak az én vágyaim, érzéseim miatt jutnak eszembe. Nagy megerősítést kaptam az utolsó napon a Szentlélektől valamiről, ami eddig csak bizonytalanul volt a szívemben, amiért nagyon hálás vagyok.
Fontos, hogy mindig figyeljünk és hívjuk a Lelket, hiszen nélküle nem tudjuk továbbadni másoknak, amit megtapasztaltunk
(Dám Réka)
\o/ \o/ \o/ \o/ \o/
Sok lelkigyakorlaton vettem már részt, de az Új Élet Krisztusban kurzus egészen más tapasztalatot adott. Az első napon kicsit idegenkedve fogadtam a módszereiket, hogy mindent megjelenítenek és ehhez nagyon sok eszközt használnak. Később rájöttem, hogy ez mind azt a célt szolgálja, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. Számomra a legfőbb tanítás, hogy Jézus ott áll az ajtóm előtt, és rajtam múlik, hogy beengedem-e és átadom-e neki a vezetést. Egy egészen kis teret sem hagyhatok a gonosznak, mert akkor az egész életemet uralni fogja. Sok felemelő pillanat volt, mint például, amikor együtt hívtuk a Szentlelket és a vezetők egyenként imádkoztak mindenkiért. Köszönöm a szervezőknek, hogy részt vehettem a kurzuson és ezáltal a közösség tagjaihoz is közelebb kerülhettem.
(Radnóti Kinga)
\o/ \o/ \o/ \o/ \o/
Kicsit fáradtan érkeztem Somogydöröcskére, mivel - bár az előtte eltelt nyári napokat is a családommal tölthettem - úgy éreztem, mire elkezdődik az igazi kikapcsolódás, máris utazunk a következő helyre. Az első napon ezért volt kissé nehéz az akklimatizálódás, de a tábor végére lelkileg mégis feltöltődve indulhattam haza hitvesemmel és a gyerekkel.
A legnagyobb élményt és lelki pluszt nekem a mindennapos délelőtti kurzusok adták. Azok témái és tartalma a haladó hívők számára nem ismeretlenek, mégis számomra – mivel mindössze 9 éve, felnőttként bérmálkoztam - mind a négy nap megerősítést jelentett formálódó és folyamatosan fejlődő hitemben. Az előadók által elmondottakat remekül kiegészítették a vizuális módon történő magyarázatok is, melyek számomra sokkal közérthetőbbé és befogadhatóbbá tették a szóban elhangzottakat.
Boldog vagyok, hogy családommal az Albertfalvi Plébánia közösségébe tartozhatunk, és a tábor során velük több napra együtt lehettünk. Ezúton szívből köszönöm a szervezőknek a rengeteg munkát, aminek eredményeként számos jobbnál-jobb közös programban, tartalmas esti beszélgetésben is részt vehettünk. Nagyon várjuk a következő évi nyári tábort is!
(Horsi Dezső)
\o/ \o/ \o/ \o/ \o/
„Új Élet Krisztusban Kurzus”. Emésztgettem hónapok óta ezt a négy szót, amióta tudtuk, hogy az idei családos tábor lelki programját jelenti majd. Hamar megfogalmaztam az elvárásomat önmagammal szemben: bármi legyen is, nyitott leszek. És megszületett bennem a vágy, hogy szeretném, ha ez a néhány alkalom valóban közelebb vinne Jézushoz.
Somogydöröcskén négy délelőttön át teljesen kiszakadtunk mindenből, ami figyelmünket, gondolatainkat elterelte volna a Lényegről. Hála ezért a fiataloknak, akikre a legnagyobb nyugalommal bíztuk rá gyermekeinket a kurzus teljes ideje alatt! Ez idő alatt igyekeztünk „megállítani életünk robogó szekerét, hogy a gyeplőt átadjuk Jézusnak”. A Szent András Evangelizációs Iskola öt önkéntes munkatársa hívott minket erre a nagy lelki kalandra. Számunkra ismeretlen (de mégsem idegen) testvérek, akik hitelesen és magával ragadóan tettek tanúságot Isten irántunk való jóságáról, végtelen szeretetéről, megváltott létünk öröméről. A négy délelőtt minden perce izgalmas volt, hiszen egyre többet tapasztalhattunk meg abból, amit talán eddig is tudtunk, de még sosem mélyedtünk el benne így. Sokat forgattuk a Szentírást, és az ismerős sorok gyakran új értelmet kaptak. Többször éltem meg azt az élményt, hogy a napindító ének erőtlenül hangzott, de délben ugyanazok a sorok már belülről fakadtak, szívből szóltak és megteltek tartalommal, mi több: ÉLETTEL.
(Takácsné Kiss Anikó)
\o/ \o/ \o/ \o/ \o/
Számomra nagyon nagy érték volt a kurzuson, hogy a tanítás szolgálatát vállaló testvérek mindvégig nagy ívvel (és nagy szívvel), olykor majdhogynem színpadiasan, de rendkívül hatásosan építették fel tanításukat, úgy, hogy mindeközben nagyszerű egyensúlyt teremtettek az érzelmi és értelmi érzékeltetés között. Mindez rádöbbentett, hogy az értelmi befogadáson túl milyen nagy szerepe és fontossága van az érzelmi felismeréseknek, teret engedve ezáltal az érzelmeknek is. Ez nem is lehet másként, amint újból és újból visszacseng a kurzus egyik legfontosabb alapgondolata: „Isten egy dolgot nem tud, Téged nem szeretni!”. Bizonyára mindannyian más-más lelkülettel érkeztünk a kurzusra és Istenkapcsolatunk is különbözött, ugyanakkor közösen végigélve ezt a négy tartalmas délelőttöt, biztosra veszem, hogy mindenki közelebb került Istenhez (nőtt a vágy arra, hogy közelebb kerüljön Istenhez), eközben észrevétlenül közelebb kerültünk egymáshoz is, amit nagyon köszönök a lebonyolítóknak és Nektek mindannyiótoknak, akik nyitott szívvel vettetek részt ezen a gyümölcsöző kurzuson.
(Takács Károly, Kaca)
\o/ \o/ \o/ \o/ \o/
Amikor már többen is megkérdezték, hogy volna-e kedvem mesélni, írni a családos tábor lelki programjáról, az már nem véletlen...
Az augusztusi hetekben küzdöttem az árral (volt, hogy szó szerint is) és elkeseredésem perceiben nem egyszer jutott eszembe a várt tábor lelki programjának címe: Új élet Krisztusban. Valahogy azt éreztem, nekem is most erre lenne szükségem, egy új életre, egy megújulásra.
Aztán ott a táborban már az első nap első mondata elgondolkodtatott: "Azért hívott el Isten ide, hogy megérintse a szívünket."
Még aznap kaptam egy igét is: "Adjatok hálát az urak urának,mert örökké tart szeretete! "(Zsolt 136,26). Igen, hajlamos vagyok elfeledkezni a háláról, pedig annyira fontos lenne, hogy mindig, még a nehézségekért is hálásak legyünk, mert azok által is csak fejlődünk.
Az ige második fele: Istennek örökké tart a szeretete. De tényleg engem is szeret Isten? Így, ahogy vagyok? A hibáimmal, a gyengeségeimmel együtt? Még akkor is, ha magamat se tudom elfogadni? IGEN! IGEN! IGEN! IGEN! - kaptam a választ a tanításban.
Miért is nehéz ezt elhinnem? Mert én is gyakran emberi istenképet alkottam magamnak, és erre is az előadás döbbentett rá. Pedig Isten nem a rossz- és jó cselekedeteink alapján szeret minket, nem old meg varázspálcával minden problémánkat, ha a bajban elmondunk 5 Miatyánkot nem dobja rá a megoldást, és nem is egy megfáradt jóságos öregapa.
Jézus mondta el nekünk, hogy igazán milyen az Isten. Isten mindannyiunkat jónak alkotott, minden sejtünk az ő gondoskodásában készült, név szerint ismer minket, büszke ránk, ismer mindent rólunk, mindig a legjobbat akarja nekünk, hűséges akkor is, ha mi nem vagyunk azok. Szeret minket határozottan, megingathatatlanul (mint egy édesapa) és gyengéden, kedvesen, feltétel nélkül (mint egy édesanya). Ő adott nekünk életet, azt akarja, hogy közel legyünk hozzá, hogy boldogok legyünk és mindent képes a javunkra fordítani.
Aznap ott, amikor behunyt szemmel ültem, kértem Istent, szeressen engem. Nehéz megfogalmaznom, hogy milyen különös csodát éltem át pár másodpercig. A fejem felett meleget, körülöttem pedig langyos szellőt éreztem, amely mint egy gyertya lángja körülvett engem. Aztán csak sírtam...
Engednünk kell, hogy szeressen minket Isten és kis gyertyalángocskákként mi is sugározhassuk az ő szeretetét. Azóta is gyakran felidézem magamnak, hogy milyen is Isten szeretete, ez nagy erőt ad a mindennapokban, és arra törekszem, hogy ilyen szeretettel tudjak fordulni embertársaim felé.
(Gajáry-Németh Brigitta)
\o/ \o/ \o/ \o/ \o/
A kurzusra teljesen kiüresítve mentem, fenntartások és elvárások nélkül.
Nyitott szívvel fordultam az előadók felé is, és hallgattam, amit már tudtam, de mégsem.
Ami a legnagyobb élmény volt számomra, hogy bár Testvérek vagyunk Krisztusban, és nem ismertem/ismerek mindenkit teljesen, de mégis annyira együtt volt mindenki. Ez az együtt "rezgés" szerintem a sok közös éneklésben és imában vált igazán fantasztikussá és felemelővé. Köszönöm.
(Horváth Péter)
\o/ \o/ \o/ \o/ \o/
A gyerek vigyázós Kurzus visszajelzési:
A családos tábor mindig a nyaraim egyik fénypontja, és ez idén sem volt másképp. A gyerekeknek nagyon jó programokkal készültünk, amit nem csak ők, de én is nagyon élveztem, a gitáros misék lelkileg mindig feltöltöttek….
(Cseh Zsófi)
Az idei táborban a szülőknek délelőttönként volt kurzus, amiből mi is kaptunk egy kis ízelítőt esténként egy órában. Ennek keretében részt vettünk közbenjáró imán, ami nagyon különleges élmény volt, néztünk filmet és beszélgettünk arról hogy kinek mi fontos a boldogsághoz.
Nekem a tábor alatt, a kedd és szerda esti dicsőítés jelentette, ahol mindenki megszólaltatott, vagy csöndben imádkozhattunk és énekelhettünk. Nagyon jó volt este itt átgondolni és megköszönni a napot és egy kicsit megnyugodni. Örülök, hogy idén is részt vehettem a táborban, sok élménnyel gazdagodtam.
(Petrov Adél)