Írország legidősebb lakosa, Nancy Stewart tollat ragadott, hogy papírra vesse a pandémiával kapcsolatos bátorító gondolatait. Tanácsai bármilyen nehéz helyzetben hasznosak lehetnek.

Gyöngéd, kedves szavai valóban segítenek abban, hogy az életet más szemszögből nézzük, és egyszerű tanácsai, például hogy igyunk egy csésze teát és imádkozzuk a Rózsafüzért, igazán olyan dolgok, amelyeket mindenki be tud iktatni a mindennapjaiba.

Szóval szánjunk egy kis időt rá, olvassuk el a levelét, amelyet Paddy McCafferty belfasti plébános tett közzé a Facebookon! És ne feledkezzünk meg a hitünk erejéről, amely a legnehezebb időkön is képes minket átsegíteni!

Címzett: Mindenki, akinek kell egy indok arra, hogy miért ne adja fel

A nevem Nancy Stewart, 1913. október 16-án születtem. Ezen a hétvégén töltöttem be a 107. életévemet.

Képzeljék el, milyen érzés 107 évesnek lenni egy világjárvány közepén. Ez mindenképpen különleges dolog, még nekem is, aki pedig már sok mindenen keresztülmentem. Clonard-ban lakom, Meath megyében, és több mint 83 éve élek az otthonomban.

A férjem egy autóbalesetben hunyt el, 1989-ben, majd elvesztettem ikerlányaimat: 2007-ben Margaretet, egy súlyos betegségben, majd 2010-ben Anne-t, akinek megszakadt a szíve a testvére után. Az évek során minden barátom itthagyott, hiába, így van az, ha az ember ilyen sokáig él a Földön.

Mégis nagyon szerencsés vagyok, mert van még három lányom, Kathleen, Mary és Olive, és egy fiam, Finian. Összesen 84 unokám és dédunokám, sőt ükunokám van!

Sok szívfacsaró dolgot tapasztaltam meg az életben. Hazámban számos nehézséggel kellett szembenéznünk, világháborúkkal, a népünk megosztottságával, és nemzetünk számos szomorú korszakával.

Azért írok Önöknek, hogy kifejezzem szeretetemet Önök iránt, és felajánljam imádságaimat Önökért. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk jelenleg, mind saját hazánkban, mind az egész világon. Mégis Önökhöz fordulok, azért, hogy reményt, és hitet adjak Önöknek, és bizodalmat abban, hogy a végén minden jóra fog fordulni.

A vírus elleni harcnak egy újabb szakaszában vagyunk, de ezen is túl fogunk jutni. Ahogyan 1913 óta, amióta megszülettem, túljutottam minden nehézségen. Bármekkora bajban is voltam, én vagyok az élő példa arra, hogy túl lehet a nehézségeket élni, és ez az időszak hosszú évek távlatából majd csak egy távoli emlék lesz.

Erősen hívő ember vagyok, és a hitem segített abban, hogy minden szenvedésben pozitív gondolkodású maradjak. Hálás vagyok, hogy Önök őrzik hitüket, és hogy ebben a nehéz időben is állhatatosan kitartanak. Nagyon szomorú most, hogy nem lehetünk együtt a barátainkkal, nem ölelhetjük meg egymást, nem látogathatjuk meg egymást otthonainkban.

De kérem, most hallgassák meg az én történetemet. Március óta vagyok a házamban bezárkózva. Velem van Louise, az egyik unokám, és bár nem könnyű időkön megyünk keresztül, együtt átvészeljük a nehézségeket. Teázgatunk. Imádkozunk. Sütünk. Nevetünk. Telefonálgatunk. Még videón is tudom hívni családtagjaimat és barátaimat, és Isten nap mint nap új barátokkal ajándékoz meg.

És ez nagyon fontos. Ha úgy érzik, hogy nagyon maguk alatt vannak, feltétlenül hívjanak fel valakit, vagy menjenek el sétálni. Én, amikor nagyon elkedvetlenedem, Isten segítségét is szoktam kérni. Ez most mindenkinek egy nehéz időszak, de nagyon kérem, vigyázzanak magukra, és viseljenek feltétlenül maszkot! Ha testileg egészségesek maradnak, akkor az elméjük is egészséges marad.

Beszélgessenek egymással. Egész életemben hittem a beszélgetésben, a teázgatásban, az imádkozásban vagy egy tized Rózsafüzért elmondásában, és ez mindenen átsegített. Ez most az az pillanat, amikor erősen kell hinnünk, és bíznunk abban, hogy minden jóra fog fordulni.

Nagyon figyelnünk kell arra, hogy ne hagyjunk senkit sem magára, és senkit se veszítsünk szem elől. Ez most az emberiesség időszaka kell legyen, amikor figyelnünk és vigyáznunk kell mindenkire. Fel a fejjel, és mosolyogjunk, akkor is, ha maszk van rajtunk!

Hiszen, ha mosolygunk, a szemünk is mosolyog, és lehet, hogy valakinek pont erre van szüksége! Minden jó tett viszonzást kap, tegyünk meg mindent, hogy legyünk jók! Nem önmagunkért élünk, hanem egymásért!

Én el sem hiszem, hogy ennyi éves vagyok, nagyjából 50-nek érzem magam. De ha már itt vagyok, csak annyit mondok: Kérlek, Istenem, add, hogy a következő születésnapomon is itt legyek! Mindig előre kell tekintenünk! El sem hiszem, hogy Írországban én vagyok a legidősebb, aki saját otthonában él, mert egyszerűen nem érzem magam ilyen öregnek.

Ha majd eljön az idő, amikor a Jó Isten maga mellett szeretne látni, akkor majd értem jön. De egyelőre élvezem az életet, szeretem a családomat, és nap, mint nap elmondom a szokásos imáimat… Ja! És el ne felejtsem: az egészséges ételek is hozzátartoznak a jótanácsaimhoz. Jó ételek és sok tea – ez szerintem a hosszú élet titka, no és hogy legyünk mindig, amennyire csak tudunk, bizakodóak! Mindig előre kell tekintenünk, és mindig a legjobbat kell remélnünk.

Köszönöm, ha imáikban gondolnak rám, és ígérem, mindennapi Rózsafüzéremben én is imádkozom Önökért. Nagyon köszönöm, hogy elolvasták levelemet, és remélem, ha csak egy picit is, de segítettem, hogy ne érezzék magukat egyedül. Mindig van remény, és ha beszélgetünk egymással, egy napunkat sem fogjuk üresnek érezni, és meglátják, közösen túljutunk majd ezen is. Hiszen egy apró gyertya is elég ahhoz, hogy elűzze mindannyiunkban a sötétséget, és mi magunk lehetünk a világban a fény forrása.

A mostani nehéz idők biztosan el fognak múlni, csakúgy, mint az összes többi, és csak az számít, hogy segítettünk egymásnak túljutni a nehézségeken!

Sok-sok áldással és szeretettel:
Nancy Nagyi
Clonard, Meath megye

Forrás: Aleteia
Fordította: Kántorné Polonyi Anna (katolikus.ma)