Apaklub – ahol szót értünk

Régóta szerettük volna már bemutatni lapunkban egyház-községünk egyik különleges közösségét, az Apaklubot. Különleges, mert ez az egyetlen olyan közösségünk, ahol csak férfiak jönnek össze imádkozni, beszélgetni. S hogy miért fontos a tagoknak? Erről kérdeztem Pernitz Ákos diakónust, az Apaklub vezetőjét, és a klub néhány résztvevőjét.

Honnan indult az Apaklub ötlete?

Az Apaklub létrehozásának az ötlete úgy született, hogy egy diakónus-társam mesélt plébániája közösségi életéről. Mondta, hogy náluk működik egy férfiklub. Megirigyeltem. :)

Mi a célja az Apaklub működésének?

A plébániai közösségen belül a cselekvő szeretet gyakorlása, egymás megismerése, segítése, megerősítése, testvéri közösség kialakítása. Tanúságtételek megosztása, nem tanácsadás. Mint minden más közösségnek célja: egymás erősítése a hitben. Meghatározott időközönként közös eseményeken történő részvétel. A közösség működésének alapelvei: befogadó, egymást kiegészítő, segítő közösség legyen. De semmiképpen nem minősítő, leszóló, moralizáló, tanácsot adó, kiközösítő, ítélkező. Kifelé zárt, azaz nem adjuk ki egymást, főleg nem a világ gyermekeinek. Kevés „én” helyett sok „mi”.

Mikor indult az Apaklub?

2017 őszén.

Milyen egy szokásos havi találkozásotok? Ki hozza a beszélgetés témáját? Milyen témák merülnek fel?

A találkozások témáját korábban előre meghatároztuk. A férfi és családapai lelkiség, a férfi szerepe a családban és társadalomban volt a témánk. Előre megállapodtunk a témavezető személyében, aki felkészült egy-egy előadás megtartására. Ezután került sor a téma részletes átbeszélésére. Az utóbbi időben megváltozott a témaválasztás módja. Elkezdtünk beszélgetni, mindegyikünk felhoz egy számára érdekes témát, őt foglalkoztató kérdést. Kialakult egy tartalmas, érdekes beszélgetés.

Férfiak talán nehezebben beszélnek mély, személyes témákról. Mennyire sikerül megnyílni egymás előtt az Apaklubban?

Erre csak rövid választ tudok adni: teljes mértékben. A férfiak szemérmesek, vannak olyan lelki kérdések, melyeket könnyebben osztanak meg azonos értékrendű férfitársaikkal, illetve könnyebben kérdeznek egymástól.

Az Apaklub nagy hangsúlyt fektet a közös imádságra, szentségimádásra. Nagy átlagban a férfiak nehezebben szólíthatóak meg ilyen programokkal, mint a hölgyek. Mi a tapasztalatod, az Apaklub tagjai mennyire nyitottak az imádságos programokra?

A közös imádság, szentségimádás mindannyiunk igénye. Egy másik plébániai közösségünkkel dicsőítést szoktunk tartani. A dicsőítés és imádás közösségünk nagy lelki élménye, hatalmas ajándék. Íme, az Apaklub imája:

„Uram, Istenem, Te megajándékoztál azzal, hogy édesapa lehetek.
A Tőled kapott szeretet kegyelmével a szívemben, örömmel fogadom mindennap az apasággal járó, sokszor nehéz feladatokat.
Add kegyelmed, hogy ezeket a feladatokat a Te dicsőségedre, Neked tetszően el tudjam végezni!
Segíts, kérlek, hogy a Mindenkor Szeplőtelen Szűz Mária, Szent József és Szent Imre közbenjárásával gyermekeimet a Te szeretetedre és dicsőségedre tudjam nevelni!
A Szent Család élete legyen példa családom számára!
Tudjam őket okosan szeretni, összetartani és óvni a világ veszélyeitől és csábításaitól! Amen.”

Az elmúlt időszakban mit könyvelnél el sikerként?

Nem a siker, sikeresség a klub célja. Az együttlét a fontos, az, hogy a Szentlélek erősít bennünket, és az, hogy egy nyelvet tudunk beszélni. Ez pedig Jézus.

Mennyire nyitott az Apaklub? Bármikor lehet csatlakozni? Az érdeklődő benézhet-e esetleg csak egy alkalomra? Van-e valami feltétele a klubhoz tartozásnak?

Teljesen nyitott az Apaklub. Minden, plébániai közösségünkhöz tartozó, szentségi életet élő apukát, leendő apukát szeretettel várunk!

Benézni egy-egy alkalomra lehet. Ennek azonban az a veszélye, hogy a betérő zavarba jöhet, mivel egy összeszokott közösségről van szó. Minden klubnak vannak alapszabályai. Csak úgy „benézni” nem túl jó ötlet. Érdemes kezdésre odaérni az alsó hittanterembe este nyolcra. Fél kilencre esetleg már kialakulhat egy olyan beszélgetés, amelynek a be-térő nem ismeri az előzményét. Bejön, bemutatkozik és ezzel a téma és a csoport dinamikáját akaratán kívül ronthatja. Jó, ha kezdésre már mindenki jelen van. Az összejövetelek idejét a hirdetésekben előre megadjuk. Havonta találkozunk, keddi napokon.

A klubhoz tartozás feltételei: plébániai közösségünkhöz tartozás, szentségi élet gyakorlása.

– • –

A klub néhány tagjának feltettem a kérdést: mit jelent számodra az Apaklub? Az alábbiakban az ő válaszaik olvashatóak.

Számomra az Apaklub egy nagyon fontos találkozási lehetőség. A kollégáimmal szívesen leülök egy kerthelyiségben és néhány korsó malátalé mellett beszélgetünk egymással a világ dolgairól. A barátaimmal is megtaláljuk a helyet és időpontot, hogy némi nyakolaj társaságában a velünk történteket közösbe tegyük, tanácsot kérjünk egymástól...

Aztán feltettem magamban a kérdést: ha a világ fiai ennyire „ügyesek”, akkor a világosság fiai miért maradjanak magányosak? Ekkor érkezett Ákos meghívása az Apaklubba. Számomra a találkozás tényén túl fontosak a témák, még akkor is, ha egyszer-egyszer csak plébániai kis színesekről van szó, vagy épp egyik-másik plébániai programról (pl. zarándoklatról) beszélgetünk.

Fontos együtt lenni hozzám hasonló, Szent Mihályba járó, hívő édesapákkal és együtt látni családi témákat (pl. együtt imádkozás a gyerekekkel), vagy templomi problémákat (hogyan vegyem rá a gyerekemet, hogy jöjjön misére), vagy önismereti kérdéseket is.

Röviden összefoglalva: számomra az Apaklub egy teljesen NORMÁLIS és HÉTKÖZNAPI találkozás, MINDENNAPOS emberekkel, egy TERMÉSZET-FÖLÖTTI helyen, ÜNNEPI alkalommal (pl. ÁKOS mindig megáld minket) és CSODÁS emberekkel, akik hisznek Istenben és mindig erőt adnak, hogy NEM VAGYOK EGYEDÜL.

Romhányi Laci

– • –

Szülőként, apaként sok olyan dologgal találkozom, szembesülök, ami további személyiségfejlődésre sarkall. Ezt a fejlődést egyedül nem, vagy csak nehezen sikerülne elérni. Ebben is segít az Apaklub, hiszen nagyon hasonló, katolikus szemléletű, hívő édesapák saját élettapasztalataik, tanúságtételeik által iránymutatást, megerősítést nyújtanak számomra. Ez a lelki táplálék fontos, hogy hívő édesapaként napról napra igyekezve próbáljak minél jobb apává válni, mert a nevelésem gyümölcse fontos építőköve a jövő keresztény közösségének.

Horváth Péter

– • –

Talán sablonos, de számomra az Apaklub elsősorban lelki feltöltődést jelent. Jó találkozni a többiekkel és mély, elgondolkoztató, férfias, de mégis meghitt beszélgetéseken részt venni, ahol Jézus van a középpontban, és ez egyben összetartó erő is. Már az első pár alkalom után úgy éreztem, nem csak együtt vagyunk, de felelősséget is vállalunk egymásért. Mintha mindenki egy kicsit apukája és fia is lenne egymásnak. Talán ezért (is) Apaklub?

Nagy Gáspár

– • –

„Apaklub – ahol szót értünk.” A szlogen nem tőlem van, igazából egy másik csapat szlogenje, amelyik hasonló gyökerekből származik. Ők férfisátornak hívják magukat. Voltam köztük is.

De mi is azért jövünk össze, hogy szót értsünk egymással. Ezt úgy értem, hogy a férfiak néha nehezen nyílnak meg. Ha pedig egy nő van a közelben, akkor már a figyelem inkább a nőre irányul. Mert így vagyunk teremtve. De ha csak mi vagyunk, akkor van esély egy valódi beszélgetésre.

Vagy közelítsünk másképp! Mi a gyökere egy ilyen Apaklubnak, ahova „csak férfiak” jöhetnek? Válaszom – a férfi spiritualitás. Valami olyan, amit mi, férfiak megélünk magunkban, a szívünk mélyén, de a családban, munkahelyen, ahol élünk, nincs lehetőség ennek kibeszélésére. Csak mert nekünk, férfiaknak más az agyi berendezkedésünk; másképp látjuk a világot.

Itt az Apaklubban mindezek a témák előkerülnek, előkerülhetnek. Hisz egy hajóban evezünk többnyire; nős férfiak, akik a családjuknak élnek, egy vagy több gyermek nyüzsög körülöttük. S rögtön fel is merül a kérdés: hogy tudjuk átadni az évek bölcsességét a fiainknak? Te hogy látod ezt?

Hogy tükröt tudjon tartani valaki elém, ahhoz egy másik férfi kell. Aki közelebbről ismer. Erre való az Apaklub. Hogy szót értsünk, hogy megosszuk örömünket, nehézségeinket, bánatunkat egymással. Nem azért, hogy a másik megmondja, hogyan oldjam meg a gondomat, hanem, hogy kimondhassam. S utána együtt imádkozunk. Részt veszünk egy közös szentségimádáson és együtt várjuk a feltámadás megünneplését. S közben tanulunk is. Főleg egymástól. Mert ő másképp látja, pedig ő is férfi. És neki is van gyereke. Vajon kinek van igaza? Neki vagy nekem? – Van min töprengeni… Persze a nagyoktól is lehet tanulni.

Hogy jó dolog-e ez az Apaklub? Persze, hogy jó. Ha nem így lenne, nem járnánk. De mindenképpen jó, mert immár közösség vagyunk.