ALFA - Forrás

Az ALFA-Forrás egy közösségi klub azoknak, akik személyes beszélgetésre, közösségre vágynak. Kéthetente, minden páros héten kedden (első alkalommal 2021. október 5-én) 18 és 20 óra között várunk mindenkit a közösségi házban, aki beszélgetne, csevegne valakivel. Várjuk azokat, akiktől nem kérdezik meg, hogy hogy vannak. Várjuk azokat is, akik szívesen beszélgetnének idegenekkel, akik őszintén kíváncsiak rá, hogy hogy van a másik ember. A közösségi klubot a Katolikus Karitász szervezi, de vallástól, világnézettől függetlenül szívesen látunk mindenkit.

A régi időkben senki nem volt magányos. Persze akkor is sok volt az egyedülálló, család nélkül élő ember, de ez még nem jelentett magányt. Ha valaki egyedül érezte magát, akkor elment vízért. Vízért amúgy is el kellett menni, mert még nem volt vízvezeték. A faluban, városban volt a kút, vagy a forrás. Ha valaki odament a korsójával vagy vödrével, akkor nagy valószínűséggel találkozhatott egy másik emberrel, aki szintén oda igyekezett. Üdvözölték egymást, megbeszélték, hogy ki hogy érzi magát, merre haladnak a világ dolgai, hírt adtak az ismerősökről is. Még izgalmasabb volt a helyzet, ha idegennel találkoztak. Egy új embert, rajta keresztül egy új világot ismerhettek meg. Akár az is előfordulhatott, hogy egy ilyen egy ilyen találkozás sorsfordítónak bizonyult - gondoljunk csak a szamáriai asszonyra! A kút, a forrás mindig is a világhoz, a közösséghez kapcsolódás helye volt. Az pedig nem lehet magányos, aki közösségben van a többiekkel.

Ha manapság víz kell, akkor elég kinyitni a csapot. Ha a közösséghez kapcsolódás illúziójára vágyunk, akkor elég felmenni az internetre. Jönnek szembe a lájkok, ordítanak az egók, csillog-villog minden, aminek kápráznia kell. Mi a helyzet akkor, ha megérezzük azt a legbelülről fakadó vágyat, hogy valaki őszintén, szívből ezt mondja nekünk?:

- Üdvözöllek barátom! Hogy érzed magad? Mi van veled?

Mindenkiben él ez a vágy, csak van, aki nem meri felismerni, beismerni, megfogalmazni. Jó tartozni valahova. A legtöbb embernek sikerül. Másoknak nem megy olyan könnyedén. Sokan érzik azt, hogy mindenhol csak falakba ütköznek, idegenek, kívülállók maradnak. Sokan csak nehezen nyílnak meg, és mire feloldódnának, vége is a társalgásnak. Sokan úgy érzik, hogy olyan problémák terhelik őket, amik totálisan uralják az életüket, tematizálják – ezzel kiüresítik - a kapcsolataikat. A legtöbben viszont úgy gondolják, hogy minden a legnagyobb rendben van, és csak átmenetileg töltik évtizedek óta magányosan a Szentestét. Az albertfalvi plébánia karitászcsoportja évek óta oszt péntek reggelente kenyeret, tartós élelmiszert a rászorulóknak. Sokszor észleljük azt, hogy néha a kenyérnél is fontosabb egy jó szó, egy mosoly. Környezetünkben pedig azt látjuk, hogy sokakban él az elemi igény arra, hogy a közösséghez kapcsolódjon. Nemcsak a szegények, elesettek, az úgynevezett „rászorulók” szomjaznak társaságra, hanem rengeteg ember.

Úgy gondoltuk, hogy egy komoly, nagy feladatra vállalkozunk: fakasztunk egy forrást Albertfalván, ahova mindenkit várunk. Persze ez egy jelképes forrás: egy hely, egy klub, egy közösségi alkalom, ahova bárki eljöhet, hogy a közösséghez kapcsolódjon, beszélgessen, hogy tartozzon valahova. Persze ha vizet kér, azt is kaphat.

Kedves Barátom! Ha van közösségre, társaságra szomjazó szomszédod, rokonod, barátod, ismerősöd, akkor légy szíves karolj belé, gyere el vele az ALFA-Forráshoz, és maradj te is beszélgetni. Útközben pedig kérdezd meg tőle:

- Hogy érzed magad? Mi van veled?