Halálának 4. évfordulóján Hollai Antal pápai káplán, c. apát, esperes, plébánosra emlékeztek, aki idén lett volna 60 éves. A július 29-én este tartott szentmisére ezúttal is megtelt az Albertfalvi Plébániatemplom.
Bár az évforduló ezúttal vasárnapra esett, a szentmisén 8 pap misézett együtt; a főcelebráns Gável Henrik albertfalvi plébános, a szónok Válóczy József esztergomi teológiatanár, Budafok-Felsőváros plébánosa volt.
A korábbi évek miséihez hasonlóan a helybeliek mellett Antal atya korábbi szolgálati helyeiről is szép számmal érkeztek: Farkasrétről, Felső-Krisztinavárosból, az albertfalvi plébánosként ellátott Kelenvölgyből és Budafok-Felsővárosból. Jelen volt Antal atya édesapja, Hollai Ferenc is, aki hamarosan a 95. születésnapját ünnepli. A nyár közepe és melege ellenére is így közel fél ezren emlékeztek Antal atyára a vasárnapi esti szentmisén.
„Mi mély, benső indíttatásból emlékezünk immár 4 éve” – mondta homíliájában Válóczy József, Antal atya egykori barátja és tanártársa, kiemelve az emlékezés és a megemlékezés szempontjait, majd az elhangzott, kenyérszaporításról szóló evangéliumi részlet alapján emlékezett meg Antal atyáról, mint „az egyik legjobb, legbizalmasabb barátról, lelki vezetőről, bajtársról, harcostársról, az azóta is érzett hiánynak, a betöltetlen és betölthetetlen űrnek a tudatában”, hálát adva életéért.
Beszédében párhuzamot vont az evangélium alapján Jézus személye és Antal atya között.
„…visszavonult a hegyre” – Válóczy József professzor úr szerint Antal atya nagyon hasonlított Jézusra abban, hogy határozottan eltolta volna magától a királlyá tevés minden formáját. Mindezt nem önbizalomhiányból tette, hanem „egyszerű bensőséges realizmusából következett: nem kereste sem a hatalmat mások felett, sem a pozíciókat, sem a népszerűséget, nem várt dicséretet a valódi erényeiért.”
„Ti adjatok nekik enni” – Válóczy József kiemelte, hogy Antal atya magáénak érezte ezt a feladatot, felelősséget, küldetést: neki kell enni adnia. Elmondta, hogy nem szolgai kötelességteljesítésből fakadt ez, hanem „nagyon is szerette ezt a feladatot, amely megmutatkozott abban, amilyen lelkiismeretesen, hűségesen készült rá: dolgozott azon, hogy legyen mit táplálékul adnia – imádsággal, teológiai-lelki irodalom olvasásával, csenddel, elmélkedéssel.”
„Tóni atya kész volt enni adni, sokan táplálkozhattunk belőle, ez a tanúságtétel egyszerre őrizheti, ápolhatja bennünk az ő emlékét, és indíthat minket olyan istenszeretetre, amelyet benne láthattunk, amellyel benne találkozhattunk” – zárta gondolatait a teológiai professzor.
A misét a templom Ludmány Emil vezette kórusának éneke és a plébánia kiemelkedő összeszedettséggel és létszámmal jelenlévő ministránsainak szolgálata tette ünnepélyesebbé. Az emlékmise végén a résztvevők egy emlékkártyát kaptak Antal atya arcképével és egy tőle származó, az aznapi evangéliumhoz fűződő idézetével: „A valódi csoda nem az, ha eszünk a megszaporított kenyérből. Ő nem elkápráztatni akar minket. A valód csoda az, ha felismerjük benne az Isten Fiát, aki jelenlétével értelmet ad az életünkben mindennek…” Majd ezt követően a templom falán lévő, Antal atyának állított emléktáblán helyezett el koszorút a hála és a szeretet gesztusaként a plébánia képviselőtestülete nevében Bató András, és az Albertfalvi Keresztény Társas Kör nevében Horváthné Gy. Mária és Kiss István. A megemlékezést agapé zárta a templomkertben.
A cikk megjelent a Magyar Kurir oldalán.