Nem csak gonoszoké a kárhozat

A keresztény hívők között általános az a hiedelem, hogy a pokol egyértelműen a „gonoszok” világa. Azoké, akiket a köznapi ember rosszindulatú, másoknak szándékosan ártó, bűnöző, kegyetlen, terrorista, gyilkosságtól, rablástól, csalástól vissza nem riadó embereknek ismer. Ami a pokol bukott angyalait illeti, lehet, hogy ők valamennyien gonoszok, de az emberek számára sajnos a kárhozat kapuja ennél jóval szélesebb. Hamis illúziókban ringatja magát az, aki úgy gondolja, hogy csak a gonoszoknak van ott keresnivalójuk.

Megdöbbentő jézusi példabeszédet tár elénk a Szentírás a dúsgazdag emberről és a szegény Lázárról. (Lk 16, 19-31). A sok nélkülözéstől szenvedő szegény Lázárt halála után az angyalok „Ábrahám kebelére” vitték, míg a gazdag ember, aki közömbös maradt a szegény Lázár sorsa iránt, a kárhozatba jutott. Onnan könyörgött Ábrahámhoz, küldje el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva enyhítse az ő gyötrelmeit, de Ábrahám figyelmezteti, hogy erre nincs lehetőség. És ekkor a gazdag ember újból könyörög: „Akkor arra kérlek Atyám, küldd el (Lázárt) legalább az atyai házba. Van még öt testvérem, hadd figyelmeztessem őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére”.

Ha meggondoljuk, a példabeszédbeli gazdag ember aligha nevezhető gonosznak. Bár jóléte során elmulasztotta, hogy törődjék a szegényekkel, testvéreit mégis önzetlenül szeretné megkímélni a pokol kínjaitól. Igazán szép és nemes gesztus ez egy kárhozott lélektől!

De Ábrahám válasza keményen hangzik: „Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak”. A gazdag ember azonban kétségbeesetten tovább erősködik: nem hallgatnak rájuk Atyám, „de ha a halottak közül megy el valaki, bűnbánatot tartanak!” – mondatja vele a testvéri szeretet és jóindulat - onnan a pokolból.

Ábrahám végül ismét keményen válaszol: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.” (Nehéz megemésztenünk ennek a szentenciának a súlyos igazságát. Valóban a feltámadt halott tanúságtételének sem hinnének…? Mégis el kell fogadnunk, hogy így van, bármennyire valószínűtlennek tűnik).

Visszatérve témánkhoz: ha a pokolba jutott gazdag emberből nem halt ki a nemes érzelem és jóindulat, akkor hát végül is kik a kárhozat várományosai és miért?

Ha megpróbáljuk megválaszolni ezt a kérdést, világosan körvonalazódik, hogy a gonoszokon kívül azok is, akik „csak” rosszul sáfárkodtak Istentől kapott talentumaikkal itt a földön és szeretetből fakadó tetteik mérlege halálukig negatív maradt, meg azok a gőgös, megátalkodott vagy közömbös emberek, akik nem bánják meg bűneiket, még mielőtt Isten ítélőszéke elé kerülnek. Ők kizárják magukat az isteni szeretet közösségéből és kárhozatra jutnak anélkül, hogy ehhez kifejezetten gonoszoknak kellene lenniük, vagy akárcsak pozitív emberi tulajdonságaikból ki kellene vetkőzniük, amint azt a gazdag ember bibliai példája meggyőzően mutatja. A kárhozatban megtörten kénytelenek belátni Isten ítéletének igazságosságát és gyötrelmeik forrása a számukra elveszett örök boldogság utáni olthatatlan vágy.

2005. húsvét