A Bibliatudomány számára napjainkig megfejtetlen kérdés maradt a Vízözön mibenléte és történelmi hitelessége. Sokan puszta jelképnek tekintik, mint sok mást az ószövetségi Szentírásban, amire eddig nem sikerült kézzel fogható magyarázatot találniuk a könyvtárakat bújó szakembereknek. A 90-es évek közepén véletlen események vezettek a megfejtés nyomára.
Egy gazdag amerikai polgár elsüllyedt régi hajók kincseinek felkutatására adta a fejét, és figyelme a Fekete-tenger felé fordult. Régóta ismert, hogy a Fekete tenger mélyén nincs élet: a legfelső 200 méteres réteget leszámítva a víz mérgező kénhidrogénnel telített, ami az elsüllyedt hajókat meg kellett hogy óvja a biológiai bomlástól. Ha pedig így van, akkor számítani lehet arra, hogy akár több ezer éves hajókat is épségben fel lehet hozni a tenger fenekéről. A békés kutatás korábban azért nem indulhatott meg, mert a Fekete tenger sokáig katonai feszültségektől terhes hadi övezetnek számított. A 90-es évek közepén azután megkezdődhetett a tengerfenék feltérképezése, korszerű kutató hajók segítségével. Amint az általában lenni szokott, a várakozásnak megfelelő kincses zsákmány feltárása egyelőre elmaradt, ellenben 100 m mélyen a tenger színe alatt emberi kéz alkotta kőfalak nyomaira bukkantak. Hogy lehetséges ez? Csak úgy, hogy ott nem volt mindig tenger. Megvizsgálták a Fekete tenger partvonalának üledékeit és azok korát. Megdöbbentő módon az derült ki, hogy a mai partvonal mindössze 7500 esztendővel ezelőtt jött létre. A Fekete tenger tehát Földünk legfiatalabb tengere! Keletkezésére hamar megszületett a kézenfekvő magyarázat. 7500 évvel ezelőtt a Föld a legutolsó jégkorszak utáni felmelegedés tetőpontján állt, a világtengerek szintje az elolvadt gleccserek vizétől csúcsmagasságot ért el. A Fekete tenger eladdig édesvizű tó volt (ahogy ezt a biológiai maradványok tanúsították), amelynek vízszintje 155 méterrel feküdt alacsonyabban a mainál. A tó partján apró ősi települések helyezkedtek el. (Talán ez volt a hajdani Atlantisz?). Ezt a mélyföldet keskeny földnyelv választotta el a Földközi tenger kritikusan megduzzadt vizétől. Egy viharos esőzés, vagy földrengés elegendő volt ahhoz, hogy a keskeny földnyelv átszakadjon, és a Földközi tenger vize – minden képzeletet felülmúló tombolással – rázúduljon a tóra és a tavat körülvevő mélyföldre. Az áttörés maradványa a mai Boszporusz tengerszoros, amelyen át – a számítások szerint – 900 km/óra sebességgel robajlott keresztül az áradat, hogy egy – a Kárpát-medencénél kétszer nagyobb - területen mindent hullámsírba temessen. Ez volt tehát a Vízözön, amelyből egyedül Noé és családja menekült meg 7500 évvel ezelőtt, azaz Krisztus előtt 5500 táján, megpillantva az Ararát hegyének vízből kiemelkedő csúcsát.
Elgondolkoztató, hogy a Vízözön történetét nem csak a Szentírás őrzi, hanem a Fekete tengert környező keleti népek hagyománya is, mindenek előtt a híres Gilgámesz eposz, ami azt a döbbenetes tanulságot hordozza számunkra, hogy a történelem előtti idők ködbe vesző távlatában megesett szörnyű kataklizma emléke hosszú évezredeken keresztül nemzedékről-nemzedékre szállva képes volt fennmaradni. Mindez arra int, hogy a népek ősi hagyományai nem a képzelet szüleményei, azok sokkal nagyobb hitelt érdemelnek, mint ahogy manapság a tudomány kezeli őket. Így például a Kr.e. 4000 tájára datált Arvisura, a hun törzsszövetség krónikája is utal áttételesen a népek nagy kataklizma utáni szétszóródására.
2003. húsvét
Forrásanyag:
- Spektrum TV adása, 2001.
- Robert D.Ballard et al.: Deepwater Archeology of the Black Sea. The 2000 Season at Sinop, Turkey. (American Journal of Archeology, October 2001).