Kedves Albertfalviak !

A Szent Mihály napi búcsú vasárnap reggelén megkoszorúzzuk Mahunka Imre szobrát. Mindig kevesen vagyunk ott ilyenkor. Miért ? Azért mert nem tartjuk fontosnak ? Valószínű. Pedig ebbe a templomba azért tudunk járni, mert túlnyomó részt az ő nagylelkű adományából épült fel. Igen komoly pénzről beszélünk. Ma egy kisebb középület tatarozására vagy egy közepes felújításra az önkormányzathoz szaladnak , vagy valami igen pénzes alapítványhoz. Mahunka Imre meg odaadta vagyona nagy részét az Isten házára! Nem olyan természetes ez, higgyük el, és ezt lusták vagyunk évenként egyszer megköszönni?

Erdős Attila atya, régebbi káplánunk egyszer, kissé dörgő hangon kifejtette a mise végén a hirdetések felolvasása közben nagyjából ugyan ezt. Annyit tett még hozzá, „ hogy ez a legkevesebb amivel tartozunk Mahunka Imrének , mi albertfalviak, hogy hálából elmegyünk a koszorúzásra, hiszen neki köszönhetjük azt, hogy van templomunk.” Elszégyelltem magam, mert igaza volt neki, maximálisan! Azóta minden alkalommal ott vagyok.

És most még azt tenném hozzá, hogy ez elsődlegesen a régi híveknek kötelessége, az újabban idejáró kedves testvéreknek pedig lehetőség az idetartozásra és köszönetre.

Szeretettel és hálával jöjjünk el tehát minél többen a koszorúzásra !

Köszönettel !

Fejes Imre