Hogyan egyeztethető össze Isten végtelen irgalma és igazságossága?

Sziporkázó téli estén a csillagok milliárdjai tárulnak szemünk elé egyetlen közös égboltra vetítve. Távolságukat nem tudjuk szemmel megbecsülni - naprendszerünk bolygóit és a Tejút milliószorta távolabbi csillagait fényességük alapján esetleg ugyanolyan távolinak érezzük. Nyáron a messzi síkság távoli terep- tárgyait, facsoportjait, templomtornyait képzeletünk közös horizontra sorakoztatja, még ha azok egymástól jelentős távolságra vannak is - mert nem tudjuk a tér távolabbi mélységeit érzékelni.

Ugyanígy vagyunk Isten mélységeivel is, különösen ha azok végtelen mélységek. A mindennapi ember csak egyféle végtelent "ismer" - pontosabban: sejt. Pedig a matematika világából tudjuk, hogy a végtelen nem egységes fogalom: végtelenül sokféle végtelen létezik. A két legalapvetőbb végtelen-típus: az egész szá- mok megszámlálhatóan végtelen ("A" számosságú) halmaza és a számegyenes összes pontjainak megszámlálhatatlanul végtelen ("C" számosságú) halmaza. Ez utóbbi "végtelenszer" több az előbbinél. A matematika azt is bebizonyította, - bármennyire is furcsán hangzik - hogy a számegyenes pontjaiból tetszés szerint elvehetünk megszámlálhatóan végtelen sok pontot anélkül, hogy az egyenes pontjainak sokasága ettől egy jottányival is kevesebb lenne!

Ugyanígy van ez Isten igazságosságával is. Ő megszámlálhatóan végtelenszer irgalmas lehet irántunk anélkül, hogy megszámlálhatatlanul végtelen mértékkel mérhető igazságosságán akár egy jottányi csorba esnék!

És ennek a felismerésnek a fényénél megérthetjük azt is, miért szabta földi létünket Isten térben és időben végesnek: minden bizonnyal azért, hogy az ő megszámlálhatóan végtelen irgalma teljes bizonyossággal elegendő legyen egyenként, esendőségből elkövetett véges számú bűnünk megbocsátására - anélkül, hogy

az Ő megszámlálhatatlanul végtelen, örök és megváltoztathatatlan igazságának a legcsekélyebb mértékben is torzulnia kellene emiatt.

Isten végtelen irgalma olyan, mint egy biztonságos védőháló, amely megvédi az esendő embert az Ő végtelen igazságosságának szikláitól. Ezt a hálót persze az ember szabad akaratával "áttörheti". Ha Szentlélek elleni bűnökkel szándékosan kirekeszti magát Isten irgalmából, ha megátalkodik, (vagyis Isten feléje áradó irgalmát "akárhányszor" elutasítja) akkor találkozni fog Isten végtelen igazságosságával és annak örök, megváltoztathatatlan szikláin összezúzhatja magát. Ha azonban vétkeink csupán emberi gyöngeségből származnak - és ha vétkeztünk, keressük az újbóli talpra állást - akkor Isten akárhányszor megbocsájt és az Ő irgalmának védőhálója biztos menedék lesz számunkra.

1994 karácsony