A gonoszlélek a Mennyországból való kiűzetésekor bizonyos mértékű angyali hatalmat vitt magával a kárhozatba. A „Lucifer” szó „fényhordozót” jelent - neve pontosan erre utal. Lucifer hatalma ugyan igen korlátozott, de elegendő lehet például az emberek megtévesztésére, az isteni csodák hitelességének kompromittálására.
Érdekes szentírási példa tárul elénk a 10 egyiptomi csapás leírásából (Kivonulás Könyve 7-11). Az Úr megbízásából Mózes és Áron feladata, hogy engedékenységre bírja a fáraót: engedje kivonulni Egyiptomból a zsidó népet. A fáraó erre nem hajlandó, ezért az Úr általuk csodajeleket tesz, csapásokkal sújtja Egyiptomot, hogy a fáraó végül is engedje el őket.
„Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: Ha a fáraó felszólít benneteket, hogy mutassatok csodajelet, akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat és dobd a fáraó elé, az majd kígyóvá változik. Mózes és Áron a fáraó elé járultak és úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. Áron a fáraó elé dobta a botját, s az kígyóvá változott. Erre a fáraó hívatta a tudósokat és varázslókat, s az egyiptomi varázslók ugyanazt a jelet mutatták tudományukkal. Mind ledobták botjukat s azok kígyóvá változtak. Áron botja azonban elnyelte botjaikat.” (Kiv 7, 8-12)
Az egyiptomi varázslók mögött nyilvánvalóan a gonoszlélek áll, aki hiteltelenné akarja tenni az isteni csodajelet: „ez is valami?” jelszóval. Áron botja azonban elnyeli a varázslók kígyóit, vagyis az isteni csodatevő hatalom már itt felülkerekedik az ördögin. De a fáraó szíve kemény marad és következik az újabb próbatétel, az 1.csapás, amikor a víz vérré változik:
„Mózes és Áron úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. (Áron) felemelte botját s a fáraónak és szolgáinak szeme láttára rácsapott a folyó vizére, s a folyó egész vize vérré változott…De az egyiptomi varázslók a maguk tudományával ugyanazt művelték. Ezért a fáraó szíve kemény maradt…” (Kiv 7 20-22)
Látható a történetből, hogy a gonoszlélek versenyre kel az isteni hatalommal és ezt az isteni csodatételt is semlegesíteni tudja. Aztán következik a második csapás, amikor békák lepnek el mindent:
„A Úr így folytatta Mózesnek: Parancsold meg Áronnak: nyújtsd ki kezedet a bottal a folyók, a csatornák és a mocsarak fölé, hogy békák lepjék el Egyiptomot. Áron kinyújtotta karját Egyiptom vizei fölé, erre előjöttek a békák és elborították Egyiptom földjét”. … De a varázslók ugyanezt tették és tudományukkal békákat hoztak Egyiptom földjére”.
A Sátán saját csodatevő hatalmának bevetésével még ezúttal is sikeresen száll szembe az isteni akarattal. A harmadik csapásnál, a szúnyoginváziónál azonban hatalma már megtörik és véget ér. A Szentírás elmondja, hogy: „Az egyiptomi varázslók is megkísérelték, hogy mesterségükkel szúnyogot hívjanak elő, de nem volt sikerük”. (Kiv 8, 14).
A további hét csapás hiteltelenítésére a Sátánnak már végképp nincs „puskapora”, sőt a hatodik egyiptomi csapásnál maguk a varázslók is tehetetlen áldozatokká válnak: „A varázslók kelevényeik miatt nem is állhattak Mózes elé, mivel a kelések a varázslókon és minden egyiptomin kifakadtak” . (Kiv 9, 11)
Mindebből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a gonoszlélek is rendelkezik bizonyos csodatevő hatalommal, amelyet szemfényvesztésre, az emberek megtévesztésére fel tud használni, ha Isten megengedi ezt a számára, de nem kelhet versenyre Istennel, hatalmának korlátai élesen kirajzolódnak.
2005 Úrnapja
Kesselyák Péter