A Szentírás számos helyen beszél Isten választottairól. Különösen szembe ötlőek Jézus szavai: „Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” (Mt.22,14). Időről időre akadtak Szentírás magyarázók, akik ebből arra a következetésre jutottak, hogy Isten eleve elrendelte minden ember egyéni sorsát, és ettől függ, hogy üdvözülni fogunk-e vagy sem. Aki nincs rajta Isten választottainak listáján, annak sorsa már meg van pecsételve, akármit tesz is itt a földön. Ez a determinista nézet szöges ellentétben áll a valósággal. Tény, hogy Isten mindentudása folytán előre ismeri minden ember végső sorsát, de annak alakításából nem zárja ki az emberi szabad akaratot, sőt éppen attól teszi függővé végső sorsunkat. Isten személyválogatás nélkül hívott meg és vár mindenkit országába, ahogy erre Szent Pál a Rómaiakhoz írt levelében utal. (Róm 2,11).
Hogyan lehet mégis, hogy Istennek vannak választottai? - hiszen ez kivételezésnek tűnik. A megoldáshoz ki kell lépnünk földi világunk idő-burkából és gondolatban átlépve annak határait, be kell lépnünk Isten időtlen Örökkévalóságának világába, amely földi pályafutásunk idő-burkát „minden irányból” körülveszi. Születésünktől kezdve ebben az időburokban élünk, amelyben Isten hozzájárulásunk nélkül megteremtett ugyan, de szabad akaratunk hozzájárulása nélkül nem üdvözít minket.
Sorsunkat az Ő segítségével magunk alakítjuk halálunkig, amikor is az időburok határán át belépünk az Örökkévalóságba és Isten színe elé járulunk ítéletre.
Isten az ő mindentudása folytán „előre” látja, hogy milyen lesz az ítélet és ennek alapján veszi fel az arra érdemeseket választottainak listájára, anélkül, hogy szabad akaratunk földi érvényesítését bármiben is korlátozná. Az Örökkévalóságban azonban nincs földi értelemben vett idő, ezért a választottak listája független a mi földi időnk múlásától és ha úgy tetszik, akkor „már” rendelkezésre áll Isten számára.
1999 búcsú
Kesselyák Péter