Az Ígéret beteljesedésének közeledte a történelmi Adventben

Boldog Emmerich Katalin látomásai alapján

Az 1824-ben elhunyt Ágoston-rendi apáca, Boldog Emmerich Katalin rendkívül részletes látomásokban tapasztalta meg a Megváltó születését megelőző történelmi Advent eseményeit, amelyeket Brentano Kelemen szerzetes pap Katalin elmondása alapján hűségesen és pontosan lejegyzett. Ebből a leírásból készült az alábbi kivonat, amely csak a leglényegesebb személyekre, eseményekre és összefüggésekre szorítkozik és történései Szent Anna nagyszüleinek idejében kezdődnek.

Szent Anna nagyszüleinek idejében az esszénusok papi vezetőjét Archos hívták. A Hóreb hegyén élő Archosnak prófétai küldetése is volt. Illés barlangjában gyakran vált isteni kinyilatkoztatások részesévé, amelyek a Messiás érkezésére vonatkoztak. Így tudomással bírt arról a családról, amelyből a Messiás édesanyjának származnia kellett. Az esszénusok –mint tudjuk – szerzetesi közösséget alkottak, de sokan csatlakoztak hozzájuk világi családosok is, akik sok tekintetben hasonló fegyelmet tartottak, mint a tényleges szerzetesek, hasonlóképpen viszonyulva hozzájuk, mint ahogy manapság a világiak harmadik rendje viszonyul a katolikus papi rend tagjaihoz. Szent Anna ősei ilyen megházasodott esszénusok voltak. A világi esszénusok szokás szerint minden fontos alkalommal – különösen családtagjaik megházasodásakor – tanítást és tanácsot kértek a Hóreb hegyén lakó prófétától. Amikor eljött az ideje, hogy Szent Anna nagyanyja – Emorun – megházasodjék, több kérője is akadt. Ezért elment a Hóreb hegyére, hogy tanácsot kérjen szerzetesi előjárójuktól, Archostól, hogy kit válasszon. A próféta felöltötte ünnepi ornátusát és fölment a Hóreb csúcsára, Illés barlangjába, ahol kinyilatkoztatásért imádkozott, majd kezébe vette Áron vesszejét. Ha a házasságnak hozzá kellett járulnia a Szűzanya családfájához, akkor Áron vesszején rügy fakadt, majd ebből egy vagy több virág nyílott, amelyek között egyesek a kiválasztottság jelével voltak ellátva. A próféta abban a látomásban részesült, hogy a most tanácsot kérő Emorun szíve alatt rózsatő nő, amelynek egyik rózsája a Mária betüjellel van megjelölve. Azt is látta, hogy egy angyal további betűket ír a barlang falára. Ezeket a betűket elolvasta, majd a látomás után elhagyta a barlangot és tudatta az érdeklődő szűzleánnyal, hogy a hatodik kérőjéhez menjen feleségül. Egy kiválasztott, különleges jellel megjelölt gyermeket fog szülni, aki a közelgő üdvösség egyik edénye lesz.

Emorun férjhez ment hatodik kérőjéhez, egy esszénushoz, akit Stolanus-nak hívtak. Három lányuk született: Ismeria, Emerentia és Enué. Emerentia egy levitával, Aphrassal házasodott össze, ebből a házasságból származott Erzsébet, Keresztelő Szent János édesanyja. Ismeria férjét Eliudnak hívták. Az ő elsőszülött lányuk, Sobe azonban nem viselte magán a próféta által jelzett Ígéret jelét, ezért elszomorodtak és elsiettek tanácsért a Hóreb hegyére. Archos kitartó imádságra és áldozatra buzdította őket, vigasztalást ígérve nekik. Ismeria ezután 18 éven át terméketlen maradt. Amikor azután Isten őt újból megáldotta, egy éjszaka álmában kinyilatkoztatást kapott. Látta, hogy egy angyal a fekhelye mellett egy betűt ír a falra, Mária jelét. Felébresztette férjét, akinek ugyanez a látomása volt. Három hónap múlva Ismeria megszülte Szent Annát, aki azt a bizonyos jelet a gyomor tájon magával hozta a világra.

Anna Betlehemben született, 5 éves korában a jeruzsálemi templomi iskolába vitték – akárcsak később Máriát. 12 évet töltött ott, majd 17 éves korában hazaküldték, ahol még két később született kis testvérével ismerkedhetett meg. Közben édesanyja, Ismeria súlyosan megbetegedett. Halála előtt négyszemközt elmondta Annának, hogy ő a kegyelem kiválasztott edénye, ezért a Hóreb hegyén tanácsot kell kérnie a prófétától házasságkötéséhez. Anna távolról sem volt olyan szép mint Szűz Mária, de gyermekesen jámbor báj ült az arcán. Ilyen volt mindig, mint ifjú lány, mint anya és mint öreg anyóka. Házasságkötéséhez azt a tanácsot kapta, hogy Joachimhoz menjen férjhez, akit akkor még nem ismert. Joachim apját Matthatnak hívták és testvére volt Szent József apjának, Jákobnak. Joachim egyáltalán nem volt szép. Vele ellentétben Szent József, aki már nem volt fiatal, rendkívül szép ember volt.

Anna 19 éves korában ment férjhez Joachimhoz. Csöndes, kiegyensúlyozott házaspár voltak, és csodálatra

méltó komolyság jellemezte őket. Anna özvegy édesapjánál, Eliudnál laktak. A család jómódú volt, sok nyájuk, szolgájuk és szolgálójuk volt. Nyájukat és vagyonukat gyakran három részre osztották, a jószág egyharmadát a templomnak adták, a második harmadot pedig a rokonok és szegények közt szétosztották. A megmaradt egyharmad aztán újból megsokasodott és ismét oszthatóvá vált.

Az első gyermek, akit Anna az apja házában szült meg, egy kislány volt, de nem volt a Ígéret gyermeke. A jel, amelyet megjövendölt a próféta, hiányzott róla. Mindez szomorú körülményekkel volt kapcsolatos. Anna, mialatt még áldott állapotban volt, megtudta, hogy egyik szolgálójuk Joachim egyik rokonától teherbe esett. Nagyon megdöbbent rajta, hogy házának szigorú erkölcseit így megsértve látta és olyan keményen vetette szemére a szolgálónak hibáját, hogy az szívére véve a dolgot idő előtt egy halott gyermeket szült. Anna emiatt egészen vigasztalhatatlan lett. Félt, hogy ezért ő is hibás. Ő is idő előtt szült, de az ő kislánya életben maradt. Mivel ez a gyermek nem viselte magán az Ígéret jelét, Anna úgy vélte, hogy ez Isten büntetése. Mégis sok örömük telt az újszülött kislányban, akit Mária Hélinek hívtak. Kedves, jámbor, szelíd gyermek volt, a szülők nagyon szerették őt, de szomorúság töltötte el őket, miután felismerték, hogy nem azonos házasságuk várva-várt szent gyümölcsével. Ezért sokáig vezekeltek és egymástól tartózkodva éltek. Kislányuk 7 éves volt, amikor a házaspár Eliud házából elköltözve új otthont alapított. Istennek tetsző életmóddal törekedtek kiesdekelni magukra azt az áldást, amelyre mindenek fölött forrón vágytak. Mária Héli születése után 19 év telt el így. Joachim áldozati állatokat vitt fel Jeruzsálembe a templomba, ahol azonban egy Ruben nevű pap ócsárolta az ő áldozati adományát és személy szerint becsmérelte őt házasságának terméketlenségéért. Joachim szégyenében a Hermon-hegyi nyájaihoz bujdosott el és öt hónapig Annának sem küldött hírt önmagáról. Anna másoktól tudta meg, hogy mi bántja Joachimot. Gyakran földre borulva sírt és leírhatatlanul szomorú volt.

Egy este gyertyával a kezében a házuk előtti nagy fa lombsátra alá ment imádkozni. (Szimbolikus jelentőségű, hogy a nagy fa a paradicsomi tiltott gyümölcs fájával azonos fajtájú volt). Anna hosszan imádkozva Istenhez kiáltott: hogy ha az ő testét zárva tartja is, ne tartsa távol tőle az ő jámbor élete párját, Joachimot. És akkor megjelent neki Isten angyala a fa ágai közül és szólt hozzá: az Úr meghallgatta imáját. Másnap reggel két szolgálóval a jeruzsálemi templomba kell indulnia és áldozati galambot vigyen magával. Joachim imája is meghallgatásra talált, áldozatával neki is oda kell mennie és az Aranykapu alatt fognak összetalálkozni. Joachim áldozatát elfogadják és mindketten áldásban részesülnek, majd hamarosan meg fogják tudni leendő gyermekük nevét. Az angyal jelezte azt is, hogy Joachim szintén megkapta ezt az üzenetet.

Anna örömmel telve mondott köszönetet az irgalmas Istennek. Visszatért a házba, hogy felkészüljön másnap a reggeli indulásra. Éjszaka fényesség szállt alá ágya mellé, amely egy világító ifjú alakjává formálódott. Az Úr angyala volt, aki közölte vele, hogy egy szent gyermeket fog foganni, majd kezét kinyújtva nagy világító betűket írt a falra: Mária nevét, végül eltűnt. Ezzel Anna Isten kegyelméből az áldás számára megnyílt és reggel útnak indult Jeruzsálem felé. 43 éves volt ekkor.

Joachim és Anna külön-külön az ünnepek negyedik napján érkezett Jeruzsálembe. Amikor Joachim a templomba sietett, a papok felsőbb intést kaptak, hogy áldozatát fogadják el. Adományát átvették, majd a Szentek Szentjében füstölő áldozatot tartottak. Amint az áldozati füst magasba emelkedett, fénysugár ereszkedett a papra a Szentek Szentjében és Joachimra, aki kívül a csarnokban állott. Két pap – mintegy isteni parancsra – kiment Joachimhoz és őt a Szentek Szentjébe, az aranyból lévő füstölő oltárhoz vezették. Joachim elragadtatásban térdre borult. Egy angyal lépett hozzá és egy cédulát adott neki. Azt mondta, hogy terméketlensége nem szégyen, hanem dicsőség, mert amit felesége foganni fog, az Isten áldásából és az Ő révén a Szeplőtelen Gyümölcs lesz, Ábrahám áldásának csúcsa. Minthogy Joachim mindezt nem volt képes felfogni, az angyal a függöny mögé vezette őt, majd a Szövetség ládájával jött hozzá és abból valamit kivett. Egy világító gömböt vagy fénykört tartott oda Joachimnak és megparancsolta neki, hogy leheljen rá, aztán tekintsen bele. Joachim lehelete nyomán mindenféle képek keletkeztek a fénykörben és ő nézte azokat, de lehelete a kört nem zavarta meg. Az angyal pedig azt mondta neki, hogy amint ez a gömb tiszta maradt az ő leheletétől, éppoly tiszta lesz a gyermek, akit Anna foganni fog.

Emmerich Katalin ezután látta, hogy az angyal felemeli a fénygömböt és egy rajta lévő nyíláson keresztül képek összefüggő sora volt látható a bűnbeeséstől az emberiség megváltásáig. Fenn a legmagasabb csúcson a Szentháromság trónolt, előtte a mennyi Jeruzsálem feküdt, oldalt pedig a Paradicsom látszott. A fénygömb ezután eltűnt, az angyal pedig Joachim homlokát mutató ujjával megjelölte, majd egy falatkát nyújtott át neki és egy csillogó edényből világító italt kínált számára, amelytől Joachim megszabadult minden bűnös vágytól és tisztátalanságtól. Az angyal ezután a Szövetség ládájának áldásában részesítette őt. Végül a templom Aranykapu alatti megszentelt földalatti járatában találkozott a házaspár egymással. Egyik oldalról Annát, a másik oldalról Joachimot papok kísérték az ünnepélyes „családegyesítő” viszontlátásra.

Íme, a Szeplőtelen Fogantatás történelmi előzményei.

Forrásanyag:
Anna Katharina Emmerich: Leben der heiligen Jungfrau Maria.
Paul Pattloch Verlag, Aschaffenburg. 3. kiadás, 1973.

2010 karácsony