Szent Mihály Akadémia előadás

Május 11-én az AKTK Szent Mihály Akadémiája keretében nem mindennapi előadásra került sor „Pénzügyi rendszer Magyarországon a kommunizmus napjaitól a mai világválságig” címmel Lengyel Zoltán, a Hitelbank rendszerváltozás utáni első vezérigazgató helyettese számolt be tapasztalatairól.

Visszatekintett a kommunizmus éveire, amikor a MÁV vezérigazgatója számára el kellett magyaráznia, hogy mi a bankhitel, amivel a vasút villamosítását meggyorsíthatják. Amikor úgy küldték ki őt egy licence-szerződés megkötésére Amerikába, hogy az 5000 dolláros licencdíjat készpénzben nyomták a zsebébe és a tárgyalásra szóló hivatalos meghatalmazást neki kellett a saját maga számára angolul megszerkesztenie, mert a közjegyző nem tudta, hogy mi a teendője. Akár az Erzsébet-híd eladásával is megbízhatta volna saját magát. Az ország akkori merev pénzügyi rendszere és vezetőinek ostoba pénzügyi politikája kétségbe ejtő volt.

A rendszerváltozás után nagy felelősséget felvállalva sikerült megmentenie 45 ezer munkahelyet és a győri Rába Vagongyárat a csődtől, amire ma is büszke. A 90-es évek elején a tőzsdei privatizációs portfolio 52 %-a volt a kezében egy darabig és körömszakadtig védte azt. Csak egyetlen privatizációhoz járult hozzá, a Chinoin gyógyszergyáréhoz, de ahhoz is csak rendkívüli politikai nyomásra. Sajnos az új francia tulajdonos ígérete ellenére így is megszüntette a cég hazai kutató bázisát. Az elburjánzó felelőtlen privatizáció mára rendkívül hátrányos helyzetbe juttatta az országot. Ma 52 külföldi banknak van fiókja Magyarországon, nyereségük aránytalanul nagy része Magyarországról származik. Pl. a Raiffeisen Bank esetében ez az arány 78%, és a nyereségnek csak a fennmaradó 22 % származik Ausztriából. A Deutsche Telekom tulajdonában lévő MATÁV adja a cég nyereségének 30 %-át, miközben eszközarányosan csak a nyereség 3 %-át kellene nyújtania. A nagy külföldi áruházak beengedése pedig versenyképtelenné tette a hazai mezőgazdaságot, ipart és kiskereskedelmet.

Mindehhez a korrupció súlyos hozzájárulást jelent. Az előadó három konkrét esetet említett, amikor őt akarták korrupcióra rávenni. Az egyik esetben nem kevesebb, mint 150 milliárd forint volt a tét. Egy másik esetben egy kanadai cég akarta mindenáron rábeszélni, hogy vesztegesse meg az Orbán-kormányt és az húnyjon szemet egy törvénytelen svájci üzlet folytatása fölött. Pályafutása alatt olyan pénzügyi személyiségekkel kellett hivatalosan tárgyalnia és egyezkednie, mint Fekete János, Bokros Lajos, Soros György, Demján Sándor és Robert Maxwell.

A mai világválság témájára térve bepillantást nyújtott a nemzetközi pénzpiac dollármilliárdos sikkasztásainak és korrupciós ügyeinek botrányos világába, ami a globális erkölcsi mélyrepülés döbbenetes példája. A fedezetlen értékpapírokkal való lelkiismeretlen kereskedés és a bankok gátlástalan profitéhsége hajszolta bele a világot abba a helyzetbe, ahol most vagyunk. A léggömb kipukkadt. Bankok, befektető társaságok, termelő cégek, magánszemélyek tömege ment tönkre egyik napról a másikra. (Soros György viszont 4 milliárd dolláros nyereségre tett szert eddig a válság során, többek közt az OTP tőzsdei pozícióját is megingatva). Magyarországon az államadósság ténylegesen meghaladja a GDP 100 %-át, bár kozmetikázással hivatalosan csak 82 %-ot ismernek el. A banki alapkamat 9,5 %, ami megbénítja a gazdaságot. (Más európai országokban a banki alapkamat 1,3-1,5 % között mozog, ami lehetővé teszi a gazdaság élénkítését). Egy esetleges államcsőd esélyeit latolgatva az előadó ezt nem tartotta valószínűnek. A csőd nem állna meg a határainknál, hanem tovagyűrűzve komoly zavarokat okozna Európa-szerte. Majdnem biztosra vehető, hogy az Unió és ezen belül Németország – ha kell, az utolsó pillanatban – mentőövet dobna Magyarországnak.

Albertfalvi Egyházközségi Levél, 2009. Úrnapja