Mikor tavaly elkezdtem /elkezdtük Gáspárral a szolgálatot, csak azt tudtuk, hogy szeretnénk. Az első alkalom nehéz volt. A második is. Több szentségimádáson tapasztaltam mások majdhogynem katartikus élményét, ami nekem nem volt meg, alkalmatlannak (?) éreztem magam.
Aztán rátaláltam vagy rám talált egy előadássorozat a youtube-on, A szentségimádás iskolája. Minden alkalom előtti este meghallgattam, megnéztem egy részt, így készültem. Ezzel egy időben mondta nekem valaki, nem baj, ha nem érzel semmit, a kegyelem kiárad.
Azóta itt vagyok, "javíthatatlan" Mártaként érkezem, és mindig ajándékkal távozom: nyugalommal, jó tanáccsal, ötletekkel, az elfogadás és az elfogadottság érzésével. Az előadássorozatot tartó atya mondta, hogy az ötletei nagy része szentségimádás alatt születik, célszerű papírt és tollat vinni magunkkal, nehogy elfelejtsük. Akkor viccesen hangzott, de már én is jegyzetelésre készen érkezem. Mert bár itt egy órára Mária lehetek, valahol javíthatatlanul Márta vagyok.:-)
Kolláth Adrienn