Egyházi körökben nem ismeretlen Závory Zoltán festőművész és restaurátor neve, aki számos dunántúli és felvidéki templom freskójának alkotója. Művész-tanárként „civilben” több oktatási intézményben volt tanár. Az ötvenes évek elején a diósgyőri vájáriskola kollégiumának igazgatója volt.
Egy héttel karácsony előtt hideg zuhanyként érkezett hozzá a szigorú minisztériumi körlevél: a karácsony kispolgári csökevény, amely ellen fel kell venni az ideológiai harcot az ifjúság körében is. A Bányaipari Minisztérium felügyelete alatt működő kollégiumokból a tanulók nem mehetnek haza a szüleikhez karácsonyra – a kollégiumoknak e helyett gondoskodniuk kell megfelelő programokról a diákok számára. Az igazgató és a nevelő tanárok egyetemlegesen felelősek a körlevél szigorú betartásáért.
Závory Zoltán nagy lélegzetet vett és kemény elszántság szállta meg. Lesz ami lesz, vállalja a kockázatot, hogy fekete bárány legyen belőle, de felszólal a rendelet ellen. Futólag ismerte a körlevél aláíróját, Földes főosztályvezető elvtársat, ezért elhatározta, hogy személyesen beszél vele, előadva, hogy egy ilyen akció nagy ellenérzést szülne a diákokban és szüleikben és emiatt az ideológiai célkitűzést sem szolgálná igazán.
A következő szombat reggelen felutazott Budapestre és megjelent a minisztériumban Földes elvtársnál. (Akkoriban a szombat még munkanap volt). De Földes elvtársat már nem találta benn a hivatalában, ezért megtudakolta a lakáscímét, hogy felkeresse. (Azidőtájt ezt még nem akadályozta meg a „személyiségi adatok védelme”).
Földes elvtárs igencsak meghökkent, amint ajtót nyitott a váratlan látogatónak. Háta mögött nyitva maradt a belső szoba ajtaja, ahol – szombat lévén – égett a menóra. (!) Egy szempillantás alatt felmérte a helyzetet, hogy a váratlan látogató előtt kétarcúsága lelepleződött, de úgy tett, mintha mi sem történt volna. „Á, Závory elvtárs, mi járatban van? Fáradjon beljebb!” – invitálta barátságosan. Leültek és „Závory elvtárs” előadta aggodalmait. Hogy szerinte az utasítás visszafelé sülhet el és a kitűzött ideológiai célt sem fogja szolgálni. Jobb lenne a körlevelet visszavonni. „Az adott esetben talán igaza van – két lépés előre, egy lépés hátra” – mondta Földes elvtárs, rendkívüli rugalmasságot tanúsítva. A beszélgetés végén kijelentette: „Hát igen, ami nem megy, azt ne erőltessük, Závory elvtárs!” és kézfogással váltak el.
Így a diósgyőri kollégium diákjai haza utazhattak karácsonykor. De vajon mi történt azokban az intézményekben, ahol a vezetők félelmükben, nyakukat behúzva végrehajtották a körlevél dörgedelmeit? - A példa mutatja, hogy a kommunista körlevelek és rendeletek megalkotói sok esetben készek lettek volna engedményeket tenni, ha bátor ellenállást tapasztalnak. Lelkük mélyén talán még becsülték is azt, aki mert velük vitába szállni. De ilyen eset alig akadt az akkori Magyarországon. Különben a rendeletek megalkotóinak legtöbbje maga is kétkulacsos módon bort ivott és vizet prédikált. Egy velejéig hazug rendszer iskolapéldája ez a történet, amelyet Závory Zoltán személyes elmondása alapján vetettem papírra.
Albertfalvi Egyházközségi Levél, 2008. karácsony.
Kesselyák Péter