Egy szép jubileum mindig jó alkalom a visszatekintésre, hogy összegezhessük azokat az értékeket, amelyek mellett a hétköznapok forgatagában talán gyakran elmentünk, de mára kikristályosodva emelkednek ki az emlékezet homályosodó világából.
Nem lehet elfelejteni, hogy a nyolcvanas évek közepén Albertfalván már virágzó templomi hitoktatást István atya mennyire szívvel-lélekkel karolta fel, felügyelve, bátorítva és megerősítve a szülők vezette hittancsoportok működését, ösztönözve a gyerekek egyházmegyei hittanversenyeken és rajzpályázatokon való részvételét, aminek nyomán számos albertfalvi tanuló nyert előkelő díjat és oklevelet.
Nem lehet elfelejteni, hogy István atya mennyire felkarolta a zenei tehetség-gondozást. Otthont adott a templomban fiatalokból álló kórusnak és zenekarnak, hogy felkészülve 1988-ban nagy sikerrel adhassák elő a 17 éves Kesselyák Gergely Húsvéti Oratóriumát, ami jelentősen járult hozzá később Gergely karmesteri pályafutásához. István atya személyesen mondott meleg hangú bevezetőt és zárszót a hangversenyen, zeneileg is értékelve a fiatalok munkáját.
Talán kevesen emlékeznek rá, hogy 1990 áprilisában István atya - vatikáni személyes jó kapcsolatait felhasználva - felejthetetlen 10 napos római utazást szervezett az albertfalvi hittanos ifjúság részére. Kinn Rómában számos ajtó megnyílt gyermekeink előtt, szívélyes kalauzolásban volt részük és részt vehettek a Szentatya fogadásán – többen közülük kezet is foghattak a Szentatyával. Mindez életre szóló élményt jelentett a résztvevőknek.
Nagy mérföldkő volt a rendszerváltás után a Don Bosco Iskola megalapítása. István atya irányításával az Egyházközségi Képviselőtestület szinte minden tagja kivette részét az Önkörmányzattal és más szervekkel vívott küzdelmes harcból. Számtalan beadványban, különböző szempontok szerint érvelni kellett az új egyházi iskola létrehozásáért, bizonyítani kellett az előzetes jelentkezők teljes címlistájának benyújtásával, hogy van igény az iskolára, harcot kellett vivni az Önkörmányzat jegyzőjével, aki jogi fondorlatokkal próbálta meghiusítani az iskola alapítását. Három névadási javaslat merült fel: Prohászka Ottokárról, Kaszap Istvánról vagy Don Bosco Szent Jánosról nevezzük-e el a leendő iskolát. István atya javaslatára a képviselő-testület Don Bosco mellett voksolt. Végül másfél éves kemény küzdelem után 1992 január harmincegyedikének éjszakáján – Don Bosco Szent János napján - hajnali fél kettőkor született meg az Önkörmányzatnál a döntés az iskolaalapítás jóváhagyásáról, István atya és több képvislőtestületi tag jelenlétében. Don Bosco odafentről gondoskodott a sikerről, amelyet oroszlánrészben István atyának köszönhet Albertfalva népe.
Sok érdeme közül még egyet említek röviden – remélve, hogy erről mások bővebben meg fognak emlékezni. 1995-ben István atya kezdeményezésére alakult meg az Albertfalvi Keresztény Társaskör, amelynek alapítója és első választott elnöke volt. A Társaskör tizenhatodik éve működik sikerrel, értékes programokkal gazdagítva valamennyiünket.
Kedves István atya! Maradandó alkotásaidból gondoskodó szereteted sugárzik mindannyiunkra. A jó Isten áldását kérve Rád 50-éves papi jubileumod alkalmából, kívánjuk, hogy az egyetemes Egyház liturgiája terén végzett értékes tudományos alkotó munkád mellett ezután is viseld szíveden albertfalvi közösségünket.
2011 Úrnapja
Kesselyák Péter