Molnár Cecíliának hívnak, januárban lesz 15 éve, hogy családommal ebbe a templomba járunk, ehhez a Közösséghez tartozunk. Tulajdonképpen szinte minden szentségünk „ide köt” bennünket, férjemmel itt bérmálkoztunk, itt házasodtunk, majd Kislányunk itt lett megkeresztelve és 2016-ban itt áldozott először. A szívünk szerint választott hely ez számunkra, mivel egy kicsit távolabb lakunk. Bő másfél évvel ezelőtt úgy alakult az életem, hogy már nemcsak az ünnepnapokon és vasárnapokon tudok részt venni szentmiséken vagy csak a Közösségünk ünnepélyein, hanem a hétköznapokon is jelen vagyok és be tudok kapcsolódni a plébánia életébe. Boldogan vagyok tagja a Szent Mónika Közösségnek, szívesen írok cikkeket az Egyházközségi Levélbe is, és ez év elejétől egy olyan szívből jövő szolgálatot teljesíthetek, ami által még közelebb kerülhettem Jézushoz. Ez pedig az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztus Urunk előtti lelkiőrségben valósul meg.
Csodálatos dolog, hogy bármikor beülhetünk Elé és Vele lehetünk. Ha csak néhány percre is, de olyan jó a napi teendőink közepette, megpihenni Nála! Korábban, amikor a Lányomat még elkísértem az iskolába, és délután jöttem érte, de még nem volt négy óra, - gondoltam, hogy meglátogatom addig Jézust! Olyan jó volt látni, hogy ez a gondolat nemcsak bennem fogant meg! Háromnegyed négy körül oly’ sokan vendégeskedünk Krisztusnál…
Letehetjük a napi gondjainkat, hogy mire gyermekeink az iskolából hazajönnek, már egy lelkileg (és néhány perc pihi után – testiekben is), egy felfrissült Anya fogadhassa őket! Urunk ilyen fantasztikus ajándékokkal is kényeztet bennünket!
Jézus előtt-létünknek az ízét, a finomságát egy rövid történettel szeretném elmesélni. Nagyon készültem az első alkalomra, hogy milyen imákat fogok közvetlen Ő előtte elmondani, mit szeretnék kérni Tőle, miért szeretnék hálát adni, mit fogok megköszönni Neki.. Természetesen ezekből nem sok minden valósult meg!
Izgatottan jöttem Jézushoz, átérezve annak a felelősségét, hogy most én vagyok itt Ő előtte, telve kíváncsisággal, hogy milyen lesz??? Felépítettem magamban ezt a Találkozást, de persze úgy, ahogyan azt én elképzeltem… Jézus egészen mást tartogatott a számomra! Rövid idő eltelte után úgy ajándékozott meg Magával; hogy kettesben lehettünk! Megérintett a csendnek az a mélysége, amikor elmaradnak a megszokott zajok: a padok recsegése-ropogása, egy-egy köhintés, az ajtó nyílása… Körbetekintettem, és nem volt más a templomban csak Ő és én, az Ő házában, ami az én otthonom is!
Csodálatos ajándék! És egyben bizonyíték arra is, hogy mennyire ismer, mert Ő tudta, hogy ezzel Végleg az Övé lettem! Engem így „sajátított” ki Magának és ennek a csodálatos szolgálatnak, ami a lelkiőrködés! Azóta egészen más a kapcsolatom Jézussal, és Általa az Emberekkel is. Mindig és mindenhol velem Van.
Megtanultam másként imádkozni! Mivel egy adott időkeretbe vagyunk szorítva, így a hagyományos, inkább úgy fogalmazok, hogy a kötött imáimat felváltották a személyes imádságok. Persze bevezetésre, ráhangolódásra, arra, hogy lelkileg is megérkezzem ne csak fizikálisan legyek itt, arra gyakran bevetem a szentmise imádságait, sőt! Magamban énekelni is szoktam, olykor már az idevezető úton is a „Jöjj Szentlélek” kezdetű dalt dúdolom…
Amikor ténylegesen megérkezem Hozzá, sokszor inkább csak beszélgetünk. Figyelek Rá, nézem, hiszen olyan Gyönyörűséges! Volt már olyan is, hogy konkrét kérdéssel, kéréssel jöttem Elé, de abban a mély szimbiózisban, amiben itt együtt vagyunk, elmaradt, mert éreztem, hogy amit kérni akarok, az nekem nem is kell igazán, nincs rá szükségem…, hát, ennyire személyessé tud válni a kapcsolatunk Jézussal! Gyertek és vállaljatok Ti is „Őrséget”- micsoda szó, de igaz! Mert Krisztus Urunk őrködik lelkünk felett! Gyertek, hogy megtapasztalhassátok a Mennyei Csodát itt a földön is! Kívánom Mindenkinek, hogy ebben része lehessen! Gyertek Jézus elé, Ő Szeretettel vár mindenkit!
Molnár Cecília