Már februárban kiderült, hogy az idei családos tábor a Szentendrei-szigeten, a Duna ölelésében lesz. Ugyanekkor azt is átbeszéltük Henrik atyával, hogy az elmélkedések alapja a család lesz, hiszen az Eucharisztikus Kongresszus előkészülete átlépett a második évbe, ami a közösségek megerősítéséről szól.
Fejest ugrottunk a Szentírásba, és végigtanulmányoztuk a választott nép fogságát, szabadulását, pusztai vándorlását és honfoglalását. Természetesen megkerestük a Szentcsalád életében azt, ami ezekre rímel, ezeknek beteljesedése. Harmadik pillérként saját családi életünkre vetítettük az eseményeket. Mindezt játékokkal fűszerezve, és csoportos beszélgetésekben kibontva tettük élhetővé és személyessé.
Így csobbantunk nap, mint nap a Biblia könyveiben.
A választott nép útját követve szellemi vetélkedőben is részt vettünk, a bibliai hegyeket másztunk meg. Komoly biblikus ismeretekre, logikus gondolkodásra, gyors helyzetfelismerésre volt szükség.
A sport versenyek ügyességünket és a házaspárok, családok összhangját tették próbára. Így nem a legerősebbek vitték a pálmát.
Mindkét program vidáman, de testileg, szellemileg aktívan telt: csobbantunk fizikai teljesítő képességünk ki nem aknázott mélységeibe.
Esténként, mikor már a gyerekek ágyba kerültek, mi felnőttek még összegyűltünk ismerkedni, beszélgetni, játszani. Különböző játékok során sok olyat megtudhattunk egymásról, amit addig nem is sejtettünk, kiderültek rejtett kincsek, vicces szokások.
Kiscsoportos beszélgetések alkalmával kicsi bepillantást engedtünk lelkünk mélyebb zugaiba. Föltárulkoztunk egymásnak és sokszor saját magunknak is.
Belecsobbantunk egymás személyiségébe, de a sajátunkba is némiképp.
És természetesen nem maradhatott el a dunai úszás, lubickolás. Kivételesen kellemes tisztaságú és hőmérsékletű volt a víz, minden szabad percet kihasználtunk a dunai csobbanásra.
A tábor legfontosabb csobbanása a fürdőzés Jézus kegyelmeiben. Hála a Jóistennek Henrik atya végig velünk volt, így Krisztus is velünk időzött reggeltől estig. Bármikor betérhettünk hozzá egy-egy fohászra, vagy hosszabb együttlétre. A napokat keretbe foglalta a szentmise és az esti dicsőítés. Csodálatos volt minden napot Jézus imádásában kezdeni, kérni a kegyelmét az előttünk álló napra, majd sötétedéskor hálát adni mindazért, amit az Atyaistenből meg tudtunk mutatni.
A Tábor-hegyről indultunk, a Sínai-hegyen át érkeztünk haza. Ahogy Mózesnek és az apostoloknak ragyogott az arcuk, nekünk is ugyanez a feladatunk: boldogan elmondani mindenkinek, hogy találkoztunk az Úrral!
Mickó