Az elveszett Jézus

Vannak meghökkentő szentírási részletek, amelyek komolyan elgondolkoztatják az olvasót és nehezen megválaszolható kérdéseket vetnek fel még a teológiában jártasok számára is.

Ilyen a 12 éves Jézus története, aki szülei tudta nélkül ott marad Jeruzsálemben az ünnepek után. Nem csatlakozik a Názáretbe haza induló Máriához és Józsefhez. Harmadnap a templomban találnak rá, amint hallgatja és kérdezgeti az írástudókat.

Mária és József már egy napi járásra vannak Jeruzsálemtől, amikor észreveszik, hogy Jézus nincs a rokonok és ismerősök között.

Hogy lehetséges ez? Hiszen mai szemmel egy felelősségteljes keresztény családban elképzelhetetlen, hogy a szülők annyira ne figyeljenek oda gyermekükre, hogy egy nap múltán vegyék csak észre távollétét. Ha minderre a huszadik században került volna sor és Jézusnak közben valami baja történik, közönséges polgári bíróság ítélné el Máriát és Józsefet gondatlanságért. Ez lenne hát a Szent család?

Nyilvánvalóan valami információs láncszem hiányzik, ami megadhatja a megnyugtató magyarázatot Jézus szüleinek viselkedésére. Ezt a láncszemet azonban hiába keressünk magában a Szentírásban. Igaz ugyan, hogy a Szentírásban minden benne van, ami üdvösségünkhöz szükséges - és ezt egyházi körökben előszeretettel hangsúlyozzák - mégsem szabad lebecsülni a Szentíráson kívüli hiteles adatforrásokat - így a szentek által kapott magánkinyilatkoztatásokat - amelyek sok esetben éppen a Szentírás nyomán felmerült problémák tisztázásához nyújthatnak segítséget.

Isten szolgálójának, a 19.század elején élt Emmerich Katalinnak a látomásaiból fény derül az elveszett Jézus valódi történetére. Miután Jézus elmúlt 8 éves, a Szent család minden évben felment a húsvéti ünnepekre Jeruzsálembe. A zarándokutat azonban sohasem hármasban tették meg, hanem a Názáret-

környéki rokonokkal és ismerősökkel együtt, korosztályonként kisebb csoportokba szerveződve. A gyerekek

és fiatalok mindig külön csapatban mentek, így az úton elmélyíthették barátságukat és közös programokat tarthattak. Mikor Jézus 12 éves volt, immár ötödször került sor a zarándokútra, így Máriának és Józsefnek nem volt oka feltételezni, hogy Jézus - miután haza indulás előtt elváltak - a megszokott menetrendtől eltérően nem csatlakozik a fiatalokhoz. Már csak azért sem, mivel éppen Szent család lévén, a teljes harmónia és bizalom légköre uralkodott közöttük és nem érezték szükségét annak, hogy Jézus "körmére nézzenek". Igy azután csak az esti szálláshelyen - ahol a külön menetelő csoportok ismét találkoztak - derült ki, hogy nincs velük. Vétlenek voltak tehát, mégis magukat hibáztatva, bánkódva indultak keresésére.

A történet azonban Jézus oldaláról nézve is kérdőjeleket vet fel. Hogy tehette meg szüleivel, hogy - látszólag bizalmukkal visszaélve - szó nélkül lemaradt a csoporttól? Erre a kérdésre Emmerich Katalin látomásai sem adnak magyarázatot. Valószínű, hogy Jézus már tett célzásokat korábban szüleinek az ő rendkívüli küldetésére, amit azonban Mária és József nem értettek meg, vagy nem úgy értettek, ahogyan bekövetkezett. Amikor rátalálnak a templomban, Jézus így válaszol nekik: "Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom?" Ez a mondat úgy hangzik, mint egy szelíd, szemrehányó emlékeztetés arra, amire már korábban felhívta szülei figyelmét.

Számomra ez jelenti az elfogadható és megnyugtató magyarázatot.

1995 karácsony