Cikkek

A 2024.03.02-i nagyböjti lelki nap záró szentségimádása alatt elhangzott imák, elmélkedések.

Beszámoló a ​Lengyelországi ifjúsági zarándoklatról (Ószandec-Krakkó-Zakopane, 2024. február 9-10-11.)

Emlékezés Füstös Máriára (1951 – 2003) /Duna TV-ben leadott dokumentumfilm megtekintésének lehetőségével/

​Ahogy a galériában látszik, rengeteg kép készült a nyári családos táborban, Somogydöröcskén. Most azokat a pillanatokat szeretném megosztani, amikről csak az emlékeink között élnek képek...

„bár a globalizáció révén látszólag közel kerültek egymáshoz az emberek, csak szomszédok lettek, nem testvérek… …megbetegítettük magunkat azzal, hogy hátat fordítottunk mások fájdalmának… …nem azt kell fürkésznünk, ki a felebarátunk, hanem a másikhoz közeledve a felebarátjává kell válnunk…” Súlyos mondatok ezek a Szentatyától. A Fratelli tutti viszont a legkevésbé sem komor hangvételű szöveg, de azok „derűs felszínessége” is idegen tőle, akik azt a látszatot keltik, hogy egyetemes nyitottság nélkül is boldogulni tudunk. Vigyázat mélyvíz, de nem úszhatjuk meg…

2007 vagy 2008 nyár elején, egy szép vasárnapi reggel, a 7 órai szentmisén, amit Antal atya mutatott be, Verbényi István atyánál gyóntam. Amikor végeztem a gyónással, gyorsan megkérdezte, hogy várnak-e még utánam. Mondtam, hogy nincs senki. Akkor megkérdezte, hogy érdekel-e egy CD, amin Cantalamessa atya arról beszél, hogyan lett karizmatikus. Azt hittem kiesek a gyóntató székből! István atya Bécsben részt vett egy hetes, csak magyar papoknak tartott lelkigyakorlaton, amit Cantalamessa atya tartott...

Alacoque Szent Margitnak a XVII. században Jézus 12 ígéretet tett. A nagykilenceddel kapcsolatos ígéret így szól: „Szívem határtalan irgalmasságában megígérem neked, hogy Szívem mindenható szeretete megadja a végső bűnbánat kegyelmét mindazoknak, akik kilenc egymás utáni hónap első péntekjén megáldoznak. Nem halnak meg kegyelem nélkül...

R​égóta szerettük volna már bemutatni lapunkban egyház-községünk egyik különleges közösségét, az Apaklubot. Különleges, mert ez az egyetlen olyan közösségünk, ahol csak férfiak jönnek össze imádkozni, beszélgetni. S hogy miért fontos a tagoknak? Erről kérdeztem Pernitz Ákos diakónust, az Apaklub vezetőjét, és a klub néhány résztvevőjét.

...Szerencsésnek érzem magam, hogy a táborban részt vehettem a négy napos Szent András Iskola Új élet Krisztusban kurzuson. Nem elméleti tudást kaptam, mint gondoltam elsőre, hanem megerősítést a hitemben és lelki erőt. Egy egyszerű játékon keresztül megértettem, hogy nem is esne nehezemre rábízni magam Jézus irányítására a mindennapokban, felismertem, hogy valószínű Ő is segítene nekem az akadályoknál, csak bíznom kellene Benne. Más megvilágításba került számomra az ima ereje...

Egyik reggel arra ébredtem, hogy anyáék csomagolnak és pakolnak nagy-nagy táskákba. Életem 5 hónapja alatt még nem is láttam ilyet, hogy anyu és apu mindent összegyűjt, behajtogat, még a kis kádamat is levitték valahová. Apu szerint üresen marad így utánunk a lakás, a táborban meg építhetünk egy újat. Még nem tudom, mi lehet ez a tábor, de anya szerint jó sokan lesznek ott az ismerősök és minden napra lesz jó kis programunk. Elindultunk az autóval...