Két éve már, hogy Antal atyát magához hívta az Úr. Ahogy telik az idő, egyre tisztábban lehet látni dolgokat, főleg, ha a Szentlélek megmutatja azokat.
Akárhogy is nézzük, Antal atya legalább két karizmával rendelkezett. Nem is akármilyennel. A lélekbe látás és a vele párhuzamosan működő szellemek vagy lelkek megkülönböztetésének karizmájával. Az első az rendkívüli adomány a másik ún. egyszerű adomány.
Az egyik róla írott visszaemlékezésben egy fiatalember ezt írja róla: "Milyen ember a Hollai Antal? - tettem fel a kérdést a kilencvenes évek közepén kispap barátomnak, akit a szemináriumról kérdezgettem. Olyan, hogy rád néz, és sokkal jobban tudja, hogy mi van veled, mint te. - felelte."
Fiatal kántorunk írta róla a visszaemlékezésében. "...És a temetési beszédei külön csodák voltak. Különös érzékkel mindig pontosan tudta, hogy kiknek mit kell mondani. Sok ember arcán láttam a hálát..." Lehet-e ennél jobban megfogalmazni egyszerű nyelven a lélekbe látás adományának mivoltát? Sokan éltek meg a vele való érintkezések, beszélgetések, gyónások, vagy csak egyszerű félmondatok után ilyen megtapasztalást. Lelki vezetése, tanácsai, útmutatásai nagyon gyümölcsözőek voltak a hívek életében. Ezt nagyfokú diszkréció is jellemezte.
A lelkek vagy szellemek megkülönböztetését szintén le lehet mérni a lelki vezetésekben, lelkigyakorlatok tartásában, vagy csak a plébánia vezetésében. Többször megtapasztaltam, hogy bizonyos dolgokra legyintett, vagy látszólag jelentéktelen dologra nagy hangsúlyt fektetett. A megkülönböztetés karizmája "működött" benne. Nem véletlen, hogy más plébánosok és paptársai is sokszor kikérték a véleményét bizonyos dolgokról. Ezt mindig szerényen és diszkréten tette. Esztergomban a Szemináriumban mint Spirituálist, nagyon szerették és tisztelték.
Egyszer mondta, hogy "Minden látszat ellenére, jobban ismeri a Karizmatikus Megújulást, mint azt sokan gondolnák." Említette, hogy fiatal korában sokat járt a Kassai térre a Szentlélek templomba a 70-s években, ahol a karizmatikusok jöttek eleinte össze. Bizonyára ott kapta meg a Szentlélek ajándékaként, legkevesebb ezt a két karizmát. A Lélek olyanoknak adja meg ezeket a karizmákat, aki nem a maga dicsőségére, hanem alázattal a közösség szolgálatára és javára fordítja és használja azokat.
Antal atya tehát a Szentlélek szerint ilyen papunk volt.
Irta: Fejes Imre