A templom története

Albertfalva a ráckevei koronauradalom promontori kirendeltségéhez tartozott, amikor a XIX. sz. elején a promontori (budafoki) zsellértelep északi irányba való bővítését határozták el és 50 házhelyet jelöltek ki az új településnek. E területet Mária Terézia ajándékozta leányának, Krisztina hercegnőnek nászajándékul, aki Albert, szász-tesseni herceghez ment feleségül. Az új birtokosról nevezték Sachsenfeldnek, illetve nagyon rövid idő múlva kizárólag csak Albertfalvának. A kialakuló, többségében német iparosok lakta település 1828-ban elszakadt Promontortól és önállóvá vált. Az 1838-as nagy dunai árvíz szinte teljesen elpusztította Albertfalvát, de rövid idő múlva ismét felépült. Ipari fejlődése a XX. sz. elejétől felgyorsult (gumigyár, repülőgépgyár, szappangyár, ipari üzemek stb.). A kertes, kis házas, több részes település 1950-től Budapest XI. kerületének része. Az 1970-es évek kezdetén jelentős részét lebontották és új, tízemeletes panel lakóházakat építettek. Bár az anyakönyvezés már 1823-tól önálló anyakönyvben történt, az első szentmise csak - a település születésének közel 100. évében - 1922. december 26-án volt a régi iskolában. Az akkor már nagyközség iskolájának egyetlen tantermében vasárnaponként kivitték az iskolai padokat, és a kápolna bútoraival, kellékeivel helyettesítették.

Az új iskola felépítésével (1929) állandó kápolnát alakítottak ki. Bergendy János volt a plébánia első szervező lelkésze, aki ezt a munkát csak elkezdhette, mert 1933-ban Székesfehérvárra helyezték (1945. március 22-én orosz katonák lőtték agyon a székesfehérvári püspökségen).

A templom építése és a plébániai élet teljes megszervezése Doroszlai Béla nevéhez fűződik, aki 1955-ig volt Albertfalva plébánosa. 1941. október 5-én történt a Szent Mihály főangyal tiszteletére épített templom felszentelése, melyet Kismarthy Lechner Jenő és fia, ifj. Lechner Jenő tervezett és Felsőszöllősi Szöllőssy Imre vezetésével történt a felépítése.

A Szent Mihály tiszteletére emelt templomot Shvoy Lajos székesfehérvári püspök 1941.október 5.-én szentelte fel. Plébániai rangot 1949-ben kapott Albertfalva egyetlen temploma.

1969-ben készült el Bardon Alfréd tervei szerint a szentély átépítése. 1988-91 között a templom teljes felújítására került sor. Az akkori liturgia és a modern építészeti igényeknek megfelelő csúcsíves alakú vasbeton keretek alkotják a templom fővázát, falai téglából készültek és hullámpalával fedték. A templom alapterülete 600 m2. Belső mennyezete a csúcsívet követő fából készült lépcsős gerendák. Szent Mihály fából készült szobrát Búza Barna készítette. A szentély jobb oldalán lévő hatalmas színes üvegablak az 1938. évi Eucharisztikus Világkongresszus emlékére készült, a többi üvegablak a nyolc boldogság ábrázolása. Az oltár kör alakú, fehér márványból készült. A Mária oltár fölött nyert elhelyezést az előbb említett kongresszus Magyarok Nagyasszonya képe.

A három manuálos, 17 regiszteres orgona építése 1985-ben fejeződött be.

A plébánia az 1993-as egyházmegyei határrendezés során került a székesfehérvári egyházmegyétől az esztergom-budapesti főegyházmegyéhez.