Az orgona bemutatása

Aki énekel, kétszeresen imádkozik

 Ezt édesanyámtól hallottam, és elsősorban a vallásos zenére értette. Én azonban hozzáfűzök egy saját emléket. Egy Mozart gyermekkorában játszódó filmben, Mozart zenéje közben az egyik szereplő felsóhajt: „Valóban, Isten láthatatlan, de a zenében hallható!”.
 E gondolattól vezérelve elmesélem, hogy az én emlékeim szerint hogyan épült meg albertfalvi templomunkban az orgona, a hangszerek királynője.
 Ha belépünk, előttünk a templomtér, a fejünk feletti rész pedig a kórus. Ez az ének „vezérlésének” helye ma is, amikor onnan szól az orgona. Sajnos nem volt mindig orgonánk. Kezdetben egy harmónium szolgáltatta a zenei aláfestést, és a jó hangú hívek – elsősorban az énekkar tagjai – tartózkodtak ott. Sőt, volt időszak, amikor a kórusra csak az énekkar tagjai mehettek fel.
 A kórusra vezető lépcső oldalán kis kerek üvegablak Szent Cecíliát, az egyházi zene védőszentjét ábrázolja. A kanyarban az ablak bevilágította Babits Mihály versidézetét:

„Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.”

Sajnos ma már nincs ott ez az idézet.
 Ha tovább lépünk, az orgona szekrénye, a sípok és a játékasztal tűnik elénk, de ez nem volt eleinte így.
 A templom első másfél évtizedében (a szentelés 1941. október 5-én volt) csak harmónium mellett énekelhettek a hívek, bár 1946-ban a sima harmóniumot orgonaharmóniumra cserélték. Az első évek a háború alatt teltek, és alighogy magához tért az ország, jött a fordulat éve, azaz jött a kommunista hatalomátvétel. Nem volt gazdag az egyházközség, a hívek sem, így orgona beszerzése nem jöhetett szóba.
 Amikor 1955-ben Ormai Gusztáv atya lett a plébános, elhatározta az orgona megépítését. 1956 tavaszán meghirdette a gyűjtést az orgonára. Emlékezetes koncert volt a templomban a máriaremetei templom kórusával (Werner Alajos atya vezette), és híres, népszerű operaénekesek részvételével. Itt volt Simándy József, Littasy György, Tiszai Magda, Szecsődy Irén. A hangversenynek én is tevékeny részese voltam: a pótszékeket hordtuk le bátyámmal a toronyból, majd a végén visszavittük.
 A hangverseny után kezdődött meg a gyűjtés. Az nyilvánvaló volt, hogy csak magunkra számíthattunk, sem az egyházmegyétől, sem világi hatalomtól nem várhattunk anyagi segítséget.
 Önkéntesek kis füzetkével járták a házakat, és gyűjtötték a felajánlásokat. Egy síp ára 200 forint volt, amit akár nyolc-tíz hónapos részletben is ki lehetett fizetni. Bátyám akkor tizenhét éves volt, ő is boldogan vett részt a felajánlások rögzítésében. Nagy volt a lelkesedés, és bizony nemcsak a templomba járók voltak adományozók. Sőt, ismertünk kifejezetten vallástalan (párttag!) személyeket, akik szintén „vásároltak” sípokat. (Talán az őszi események előszele már érződött!) Az volt az ígéret, hogy az adományozó nevét belevésik a sípba, de ez nem valósult meg, állítólag minőségileg kivitelezhetetlen volt.
 Az orgonát Gergely Ferenc tervezte, és Gonda Nándor orgonaépítő mester győri cége építette (első kiépítésében tizenhét regiszterrel és két manuállal).
 1958 búcsúján (szeptember 29.) szentelte fel az orgonát Shvoy Lajos püspök atya. A szentmisén a máriaremetei és a mi templomunk énekkara együtt énekelt. Utána ünnepi koncert volt. Gergely Ferenc szólaltatta meg az orgonát, Simándy József és Tiszai Magda énekelt.
 1974 tavaszára tovább épült az orgona, véglegesen 1985-ben készült el.
 A teljes kiépítésű hangszert 1985. november 9-én áldotta meg Szakos Gyula püspök atya. Az ünnepi koncertet Gergely Ferenc és Kistétényi Melinda orgonaművészek szolgáltatták.
 Meggyőződhettünk, és azóta is sokszor megállapíthatjuk, hogy az orgona a hangszerek királynője. Templomunk akusztikája is nagyszerű, többször is készítettek komolyzenei felvételt benne.
 Az orgona szekrénye az eredetihez képest egyszer változott: a szószékről az 1969-es átépítés során lekerült Szentlélek szimbólumot (kitárt szárnyú galamb), amit eredetileg a templomtervező Kismarty Lechner Jenő ajándékozott nekünk, az előlapra szerelték fel.
Ne feledjük: aki énekel…

Madaras Gábor

(Forrás: szubjektivujbuda.blog.hu)