A balatongyöröki családos tábor résztvevőinek élményei
Beszámolók és személyes élmények a 2026-os balatongyöröki családos táborról.
Ha úgy gondolod, hogy a közösségünket érdeklő témában van saját írásod és azt meg szeretnéd osztani másokkal, akkor azt küldd el! Ha írásod valóban a plébánia honlapjára való, akkor azt felrakjuk.
A cikket valamilyen szerkeszthető fájl formátumban (pl. Microsoft Word, LibreOffice Writer, stb) küldd el webadmin@albertfalviplebania.hu email címre.
Beszámolók és személyes élmények a 2026-os balatongyöröki családos táborról.
Rövid beszámoló a 815. IV. Béla cserkészcsapat XXXI. nagytáboráról, Bakonyjákón...
- A szelíd pedagógus -
Immár hagyományosnak számító cikksorozatunkban közösségünk papi, diakónusi, szerzetesi hivatást választó tagjaival beszélgettünk felszentelésük alkalmából. Idén tovább bővül az interjúalanyok köre: Gergely Péter atya ünnepli hamarosan velünk újmiséjét, vele beszélgettem hivatásról, pedagógiáról, a plébánia működésének titkairól.
Úgy írnék valami szépet, amit csak a nagy költők tudnak, de hát minden emberi szó kevés, hogy kifejezhessem, mennyire szép is az, hogy hiszek Istenben. Nem is tudjuk, hogy milyen nagy kincset ad ő nekünk, hogy szebbé és igazabbá tegye az életünk. Tudjuk tényleg, mi az, hogy szeretni? Tudjuk, hogyan kell az Ő igéjét, az Istent befogadni? Szerintem bátran állíthatom, hogy lelkigyakorlatos társaimmal együtt valamit megsejtettünk ebből. És mi a titok?
- A magasságok szerelmese -
Immár hagyományosnak számító cikksorozatunkban közösségünk papi, diakónusi, szerzetesi hivatást választó tagjaival beszélgettünk felszentelésük alkalmából. Idén tovább bővül az interjúalanyok köre: Schmotzer Kristóf atya ünnepli velünk újmiséjét, vele beszélgettem hivatásról, lendületről és a magasságokról.
Szeress engem, úgy ahogy vagy!
Ismerem nyomorúságodat, küzdelmeidet, lelked szorongatottságát, tested gyöngeségeit! Tudok gyávaságodról, bűneidről és mégis azt mondom, neked: Add nekem szívedet, szeress engem, úgy ahogy vagy! Ha arra vársz, hogy angyallá válj, mielőtt átadnád magad a Szeretetnek, akkor sohasem fogsz szeretni Engem. Ha gyáva is vagy kötelességeid teljesítéseben és az erények gyakorlásában, ha gyakran vissza is esel azokba a bűnökbe, amiket már nem szeretnél többé elkövetni, nem engedem meg neked, hogy ne szeress engem. Szeress engem úgy, ahogy vagy!
(Ószandec-Krakkó-Zakopane, 2024. február 9-10-11.)
A 2023-as év decembere számomra- és családunk számára az egyik legintenzívebb, leggyorsabban pörgő hónap volt, tele feladattal, készüléssel, izgalommal. December 20-án adta le a plébániánk az anyagát a „Sasfiókák(#1)” pályázatra. Ez volt a pályázati leadás végső határnapja. A pályázat sikeres leadásához nagyon kellett az is, hogy 20-án „ott és akkor” azaz a plébánián éppen jelen legyen Zoli atya, aki irgalmas szeretetével segített a pályázati dokumentumok hitelesítésében, hogy azt még aznap el lehessen küldeni. A Szentlélek működött…, emberileg már teljesen kétségbe estem, hogy nem tudjuk időben elküldeni a dokumentációt. Ez Isten kegyelméből sikerült. Családunk de facto 21-étől tudott igazán a karácsonyi gyakorlati készületekre koncentrálni, persze lélekben adventtől már készültünk Jézus szívünkben való megszületésére, de Január 25-én érkezett meg az üzenet, hogy plébániánk teljes összegében elnyerte a „Sasfiókák” pályázat keretében az általa megjelölt összeget, hogy egy 3 napos ifjúsági zarándoklatra mehessen Lengyelországba. Kirázott a hideg, amikor olvastam az emailt, és kicsit könnyeztem is, és Isten felé elöntötte a hála a szívemet… hogy mennyire szeret minket…, hogy napról napra azon van, hogy megajándékozzon minket.
Tavaly nem tudtam eljönni az Új Szív Közösség által szervezett Holywin-re. Egy éve vártam az újabb alkalmat, hogy jöhessek. Nagyon vártam. De mikor idén elérkezett a napja, beteg lettem és inkább a takaró alá bújtam volna és aludtam volna helyette. Izzadtam, fájt a torkom, levert és gyenge voltam, szúrt a tüdőm. Gondoltam inkább itthon maradok, nem is ésszerű betegen éjjel fent maradni, meg másokat is megfertőzhetek. Régi tapasztalatom saját magamról, ha vírusos beteg vagyok legkésőbb este 10-ig le kell feküdnöm, különben másnapra romlik az állapotom, visszaesek. Tehát logikus, hogy inkább itthon kellene maradnom, amúgy is messze lakom a helyszíntől, 1,5 óra csak az utazás, és hát a gyógyuláshoz időben le kéne feküdni.
Füstös Mária 1951 – 2003
Talán két éve szóltam Csaba atyának, hogy szeretnék misét mondatni Füstös Mária lelki üdvéért. Mire ő kapásból ezt válaszolta: „Misét, érte? Minek? Ő már a mennyországban van. Talán inkább az ő közbenjárását kéne kérni!”
Idén húsz éve, hogy a mennyei hazába távozott ő, aki nekünk albertfalviaknak egyszerűen csak „a Mária” volt. Régi, albertfalvi asztalos család, a Till család leszármazottja. Az ő asztalos rokona, Till Gyula készítette például a tabernákulumot, és templomunk padjait is. A Vegyész utca sarkán, a mostani CBA helyén laktak, amíg le nem bontották a házukat a 70-es évek első felében, a nagy szocialista lakótelep építési időszakban. A Kondorosi úton kaptak helyette egy panellakást.
Mit adott számomra ez a 31 nap?
Miben erősített meg?
"Az idei év májusa igazán különleges volt a számomra. Igent mondtam Jézusra, igent mondtam a női lelkigyakorlatra, igent mondtam a helyi, albertfalvi női lelkigyakorlatozó közösség hívására. Felemelő és megtartó élmény volt számomra, hogy nem egyedül, hanem közösségben élhettem meg a lelkigyakorlatot. Közösségben, aminek tagjaival bármikor találkozhattam, bármikor beszélhettem. Akik imáikban hordoztak engem és én is hordoztam őket. Így támogattuk, segítettük lelkiekben egymást. Hiszen nem egyszerű nőként, feleségként, anyaként, háziasszonyként a rengeteg teendő mellett leülni, megállni egy kis időre, hogy ne a befejezetlen feladatokra, családra, munkára gondoljunk, hanem Istenre figyeljünk, Vele találkozzunk, Vele beszélgessünk és meghalljuk azt az üzenetet, amit aznapra szeretne nekünk küldeni.