A balatongyöröki családos tábor résztvevőinek élményei
Beszámolók és személyes élmények a 2026-os balatongyöröki családos táborról.
Balatongyörök 2026, avagy a „kis orosz í”
Több év kihagyás után, gyermekeink unszolására, „na jó, elmegyünk az unokákra vigyázni” gondolattal érkeztünk meg a családos tábor helyszínére. Csak a szervezők tudják, ténylegesen hányan is voltunk ott lenn a Balatonparton. Szerintünk kiürült Albertfalva... A szobák elfoglalása és a közös ebéd után szinte rögtön megkezdődött az első lelki műhely, amin rózsafüzér-imádságokon vehettünk részt.
A teljesség igénye nélkül, az együtt töltött napok után kellemes hullámzás jellemezte a tábor programjait. Amiken mi részt tudtunk venni: az időutazással egybekötött szabadulószoba, a lelki mélységeket megjáró eucharisztikus csodák, a varróklubot idéző anya-suttogó, a rózsafüzér-imádságok és az azokat követő beszélgetések.
Zoli atya gondolatébresztői, amelyekbe a híveket is bevonta, a zenés áhítatok és misék, valamint a csendes esti szentségimádások a 12-es szobában igazán mély lelki feltöltődést adtak.
A sok sportprogram, ahol lelkes nézőként vehettünk részt, a tiszta balatoni strand és a nagy séták – egy gombóc fagyiért – a testünk megmozgatásáért is tettek.
A gyerekprogramokra is ráláthattunk, és abban minden, az ablaknál leselkedő szülő egyetértett: mi is olyan szívesen csatlakoznánk az ő programjaikhoz! Az étkezések során sem volt fennakadás, köszönhetően a rendezett beosztásnak és az „önkéntes menzásnéniknek és bácsiknak”. A mindent elsöprő felnőttkvíz kreatív módon kovácsolta eggyé a különböző korosztályokat.
A tábor remek zárása lett a gyerekek táncbemutatója.
Bár úgy indultunk, hogy mi csak az unokáinkra akarunk vigyázni, a szervezők hatalmas munkájának köszönhetően mi is aktív résztvevői lettünk a tábornak!
Edit és Józsi
Generációkon átívelő élmény
Hálás szívvel gondolunk vissza az idei plébániai családos táborra, amely egészen különleges mérföldkövet jelentett számunkra: annak idején kisgyermekként voltunk jelen itt, később gyermekvigyázóként segítettünk, idén pedig már a saját babáinkkal, szülőként vehettünk részt rajta. Ez a kisgyermekes jelenlét egészen új kihívások elé állított minket, de csodálatos volt ebből a szempontból is megtapasztalni a közösség igazi megtartó erejét. A mély lelki programok és a többi családdal folytatott tartalmas beszélgetések olyan kapcsolódási lehetőséget nyújtottak, amelyek már annyira hiányoztak.
Külön köszönjük a szervezőknek azt az áldozatos munkát, amellyel ezt a generációkon átívelő élményt lehetővé tették számunkra. Tiszta szívből reméljük, hogy jövőre is részesei lehetünk ennek a nagyszerű közösségi együttlétnek! Addig is várjuk mindenkivel a találkozásokat!
Szeretettel:
Cseh Zsófi és Fejes Berni
Luxusnyaralás
A Czikkely család élményeiről ezt a kis szösszenetet szeretnénk megosztani:
Az idei családos tábor legnagyobb felismerése az volt számunkra, hogy mennyire félreértelmezzük a luxus- vagy álomnyaralás fogalmát. Nem a tengerpart, a teljes ellátásos étkezés vagy a saját medence teszi igazán álomszerűvé egy család nyaralását, hanem az a semmivel összehasonlítható érzés, hogy jó emberekkel, jó helyen vagyunk. Amikor reggeli után a fiad gyorsan fogat mos, hogy szaladhasson még egyet focizni az ovis foglalkozás előtt, amikor nem kell egyfolytában a programokat tervezned és a menetrendeket nézned, mert elég csak kilépned a szobádból, és máris szembejön valaki, akivel jót beszélgethetsz. Itt a táborban mindent megkaptunk, amire csak vágyhatunk: időt, embereket, gondolatokat és lelki feltöltődést, mindezt olyan természetesség vette körül, amit csodálatos volt átélni.
Nem tudunk eléggé hálásak lenni a szervezőknek, hogy mindenre, de tényleg mindenre gondoltak: szabadulószobás műhelyfoglalkozást, Szentírás-olvasást, zenés tanúságtételt, közös rózsafüzért és zarándoklatot, de még lelki „geocaching” kincskeresést is szerveztek nekünk. Zoli atya pedig szívét-lelkét kitette elénk lelki vezetőként. Minden szavával és minden gondolatával hihetetlen mélységeken és magasságokon át vezetett minket; hálásak vagyunk, hogy ennek részesei lehettünk!
A legnehezebb rész pedig most jön: hogyan tudnánk ezt az élményt hazahozni és továbbvinni a hétköznapokba, és hogyan foglaljuk le gyerekeinket a nyár hátralévő részében a közel 260 fő segítsége nélkül? Azt hiszem, meg is van a legújabb imaszándékunk és küldetésünk az évre.
Isten áldja a Takács és Bunyik családot és minden segítőjüket!
Czikkelyné Ágh Nóra
