Irj te is cikket!

Üdvösségünk egyetlen lehetséges kulcsa

Körülbelül 15 éve annak, hogy a Hittudományi Akadémia tanára, Rózsa Huba professzor úr előadás-sorozatot tartott az albertfalvi közösség számára az Ószövetség tudományos kutatásának eredményeiről. A megváltás témáját körüljárva felvetette a gondolatot, vajon szükséges volt-e Jézusnak feláldoznia magát értünk? Hiszen Istennek csak egy szavába vagy gondolatába került volna, hogy eltörölje az eredeti bűn következményeit valamennyi személyes bűnünkkel együtt és megnyissa előttünk a Mennyország bezárt kapuját.

Emlékszem, valami mélyről feltörő tiltakozás lett úrrá rajtam. Igaz, hogy Isten mindent megtehet, de ez ellenkeznék az Ő végtelen igazságosságával, az általa felállított örök erkölcsi renddel, és akkor csorba esnék az Ő tökéletességén. Márpedig ez ellentmondás, hiszen Isten maga a végtelen tökéletesség, a fénynek árnyéka nem lehet. A Sátán zseniális kelepcét állított az Istennek a bűnbeeséskor, tudván, hogy a Mennyország bezárt kapuját csak az erkölcsi rend feladásával nyithatná meg számunkra elégtétel nélkül, hiszen az emberi nem a saját erejéből képtelen az elégtételre. A Sátán mindenre számíthatott, csak arra nem, hogy Isten az örök erkölcsi rendet megőrizve saját magára ölti az emberi természetet és szeretetből felvállalja az elégtételt helyettünk, hogy ezzel győzze le az Alvilág hatalmát a halál fölött. Felszólalásra jelenkeztem és elmondtam aggályomat: Isten nem tehette meg, hogy egy szavával feloldja a bűnbeesés következményeit.

Miért? – csattant fel Rózsa Huba professzor úr. Ugyan kinek tartozik Isten felelősséggel az Ő tetteiért?

• Önmagának – tört fel belőlem a válasz a váratlanul jött kérdésre. Magam is csodálkoztam a belülről jött hirtelen válaszon. Aztán eszembe jutott a Szentírás szava: „abban az órában a Szentlélek majd tudtotokra adja, hogy mit mondjatok…”. Hogy aggályomra mit mondott még a professzor úr, arra már nem emlékszem, az előadás folyt tovább. Az óra végén azonban odajött hozzám és elgondolkozva négyszemközt ennyit mondott: „Megtarthatja magának a nézetét”.- Igen, úgy vélem, végül is rá kell döbbennünk, hogy minden bizonnyal Jézus keresztáldozata volt az egyetlen lehetséges kiút a mi megváltásunkra abból a kelepcéből, amelyet a Sátán állított az Istennek.

2001 búcsú

Kesselyák Péter

Zakeus, a dzsentlemen

Március 24-én, a nagyböjti lelkigyakorlat utolsó napján Szerencsés Zsolt atya többször idézte Lukács evangéliumának azt a részét, amelyben Zakeusról, a vámosok megvetett és bűnösnek tartott vezetőjéről esik szó, aki Jézus elé állva megindultan jelentette ki, hogy vagyonának a felét a szegényeknek adja, és akiket megcsalt, azoknak négyannyit ad helyette. (Lk 19, 8). Az akkori és a mai közgondolkodás szerint a Római Birodalom vámosa tisztességtelen ember kellett, hogy legyen, aki gazdagságát csak mások megkárosításával szerezhette, akinek a „vérében volt”, hogy csaljon. Ha azonban nagyító alá helyezzük a Szentírás által idézett Zakeus nyilatkozatot, a kép nem ilyen egyszerű. Feltehető, hogy Zakeus előre megfontoltan és szavahihetően nyilatkozott. Akkor pedig általános iskolai matematika feladat segítségével kiszámolható, hogy ha vagyonának egyik felét a szegényeknek adta, akkor vagyonának a másik fele elegendő kellett hogy legyen az általa megcsaltak négyszeres kárpótlására, azaz vagyonának legföljebb egy nyolcada (12,5 %-a) származhatott csalásból, a többit „becsületes úton” kellett, hogy megszerezze. De mivel nem valószínű, hogy teljes vagyonát utolsó szálig elosztotta, hiszen családjának élnie kellett valamiből később is, feltehető, hogy körülbelül 10 %-ot megtartott magának. Ebben az esetben viszont a megcsaltak négyszeres kárpótlására vagyonának csak 40 %-a állhatott rendelkezésre, következésképpen a csalással szerzett vagyoni hányad „mindössze” 10 %-ot tehetett ki. - Mai szemmel Zakeus valóságos dzsentlemennek számít, hiszen azok a kereskedők és iparosok, akik napjainkban „csak” 10 % erejéig nyomják meg a ceruzájukat, a társadalom tisztességes polgárai közé tartoznak, senki sem vitatja el tőlük „becsülettel” szerzett javaikat. A bűn társadalmi tűréshatára ma sokkal magasabb százalékos szinten húzódik, mint régen. Korunk társadalmának nagystílű vámszedői a tisztességtelen vagyonszerzésben nem olyan szerények, mint Zakeus volt. Adócsalásból, közjavak büntetlen kisajátításából, kábítószer kereskedelemből, fekete pénzek tisztára mosásából, a törvények joghézagainak lelkiismeretlen kihasználásából hatalmas vagyonok nőnek ki a földből nap mint nap, amelyek sokszor 100 % erejéig bűnös eredetűek. Vajon milyen ítéletet vonnak magukra ezek a vámosok, ha a Szentírás Zakeust bűnösként állítja elénk?

2001 húsvét

Kesselyák Péter

A hegyi beszéd öt nyelven

Az Albertfalvi Szent Mihály Római Katolikus Plébániatemplom nyolc boldogságot ábrázoló üvegablakai.

Kiadó: AKTK, Budapest-Albertfalva, 1997.

Halabuk József: Albertfalva

Albertfalva története a kezdetektől a századfordulóig. (településtörténeti vázlat)
kiadó: Albertfalvi Szent Mihály Plébánia, Budapest 1997.
Albertfalva keletkezése és története.

Virt László: Albertfalva társadalma

Virt László statisztikai adatok tanulmányozásával bizonyítja, hogy Albertfalva különböző státuszú helyein született gyermekek életét nagymértékben befolyásolja szülőhelyük szociális környezete. A szerző által vizsgált településrészek: kertváros, lakótelep, szocreál telep, ipari gyárkörnyezet. (városszociológia)

Kiadó: AKTK, Budapest 1999. (Albertfalvi Füzetek 1.)