Irj te is cikket!

Huszadik századunk történelme a fatimai Mária-üzenetek tükrében

Földi vándorútunk jelesebb mérföldköveihez érve mindig érdemes visszapillantani az elmúlt időszakra, hogy észrevegyük, miképpen rajzolódott ki az isteni Gondviselés ujjlenyomata a mögöttünk hagyott történelemben. A 20.század különösen gazdagnak bizonyult isteni üzenetekben. Az Ég a Szűzanyán keresztül többször és több helyen üzent az emberiségnek, hogy megmentse a népeket és országokat a rájuk váró súlyos csapásoktól.

Ninive történetéből tudjuk, hogy lakói megmenekültek, mert elfogadták Isten üzenetét, amelyet Jónás próféta közvetített feléjük: szőrruhába öltözve bűnbánatot tartottak és böjtöltek. Ezért Isten megkegyelmezett nekik. Szodoma és Gomorra elpusztult, de tudjuk, hogy ha 10 igaz embert talált volna Isten a városukban, megkegyelmezett volna nekik. Ugyanígy, a 20. század borzalmas háborúi és önkényuralmi rendszerei azokban az országokban pusztítottak, ahol Isten nem talált elegendő, népéért vezeklő igaz embert, hogy általuk megmentse az országot. Portugália kivételnek bizonyult: ott nem volt front, nem volt bombázás, nem volt testvérgyilkos polgárháború másfél millió áldozattal, mint a szomszédos Spanyolországban, ott nem volt hitleri önkényuralom, sem kommunizmus. Portugália a 20. század folyamán mindvégig a béke szigete maradt. Vajon miért? Talán a vak véletlen szeszélye folytán, mert félreeső földrajzi fekvése ezt lehetővé tette? Koránt sem! A magyarázat kulcsát Fatima adja meg.

Fatima 1917-ig egy jelentéktelen apró település volt Lisszabontól 130 km-re, a térképek sem jelezték.

Akkortájt szegény, mindennapi megélhetésükért küzdő földművesek lakták ezt az elmaradott vidéket. Gyerekeikre is nehéz sors várt, segíteniük kellett a ház körül, őrizniük kellett az állatokat. Az iskolába járás luxus volt, a faluban még az elemi iskola sem nyílt meg. A Marto család 10. és 11. gyermeke, a nyolc éves Francesco és a 6 éves Jacinta a falu határában legeltették rendszeresen a család juhait, unokatestvérükkel, a 9 éves Luciával hármasban. Luciáék öten voltak testvérek. Bár egyik gyerek sem járt iskolába, jámbor, istenfélő szüleik imádságos keresztény életre nevelték őket. A nyáj őrzése közben bőven volt idejük a játék mellett arra, hogy az ebéd utáni pihenő alatt elővegyék a rózsafűzért és azt imádkozzák. A Gondviselés az ő tiszta gyermeki lelkületüket szemelte ki arra, hogy irgalmának különleges közvetítői legyenek a 20. század bűnös emberisége felé.

1916 nyarán angyal jelent meg nekik és azt mondta: "Imádkozzatok sokat! Jézus és Mária Szentséges Szíve általatok akarja irgalmasságuk tervét megvalósítani. Imádkozzatok szakadatlanul és vezekeljetek a sok bűnért, amellyel Istent megbántják és kérjétek a bűnösök megtérését! Így ki fogjátok eszközölni hazátok számára a békét! Portugália őrző angyala vagyok, a béke angyala!

Lucia megkérdezte: hogyan hozzunk áldozatot? Az angyal így válaszolt: "Mindent alakítsatok áldozattá. Fogadjátok megadással a szenvedést, amelyet az Úr fog küldeni és viseljétek türelmesen". Lucia később így ír: "az angyal szavai fénysugárként hatoltak a lelkünkbe. A fényben Istent ismertük fel és azt, hogy mennyire kívánja szeretetünket. Megértettük, hogy az Úr áldozatunk árán megtéríti a bűnösöket." - Ettől kezdve kis életük mindennapjait ennek az áldozathozatalnak szentelték. Gyermeki hűséggel imádkoztak, böjtöltek, türelmesen és szolgálatkészen teljesítették kötelességüket. Az angyal felkészítette őket a Szűzanya személyes megjelenésére, amelyre 1917-ben hat ízben került sor.

A Szűzanya a harmadik jelenés alkalmával, július 13-án közölte velük a 20.századra vonatkozó sorsdöntő égi üzenetét, amely dióhéjban összefoglalja és előre jelzi mindazt, ami az elmúlt 85 év során szüleink és a mi generációnk számára történelmi osztályrészül jutott. Az üzenet így szól:

„Isten meg akarja alapítani a világban az én Szeplőtelen Szívem tiszteletét, hogy ezáltal megmentse a szegény bűnösöket. Ha teljesítik kérésemet, sok lélek fog üdvözülni és béke lesz. Vége lesz ennek a háborúnak is (az I.Világháborúnak). De ha nem hagyják abba Isten megbántását, XII.Pius pápasága alatt még szörnyűbb háború következik ( a II.Világháború). Ha egyik éjjel valami különös fény tűnik fel, Isten jele lesz, mert akkor a világot gonoszsága miatt háborúval, éhséggel, valamint az Egyház és a Szentatya üldözésével fogja büntetni. Hogy mindezt megakadályozzam, majd újra eljövök, s kérni fogom Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek, s az elsőszombati engesztelő áldozást. Ha teljesítik kérésemet, Oroszország meg fog térni és béke lesz. Ha nem, tévtanait az egész világon el fogja terjeszteni; háborúkat és az Egyház üldözését fogja előkészíteni; le fogják gyilkolni a jókat; a Szentatya sokat szenved. Több nemzet megsemmisül. A végén Szeplőtelen Szívem diadalmaskodik, a Szentatya nekem szenteli Oroszországot, s az megtér. A világra pedig egy békés kor virrad. Portugáliában a hitigazság mindig megmarad…”

Ez századunk nagy üzenete, a nagy jövendölés, amelynek beteljesedése a szemünk előtt zajlott le.

Az egyház kezdetben óvatos fenntartásokkal, a hatóság nyílt ellenszenvvel fogadta a fatimai eseményeket. Akkortájt Portugáliában erősen egyházellenes, szabadkőműves kormányzat volt hatalmon, amely mindent elkövetett, hogy a jelenésekből gúnyt űzzön és az Egyháznak ott ártson, ahol lehet.

A fatimai üzenetek beteljesedése a 20. századi történelemben:

Kövessük nyomon az Ég lépéseit a mindennapok történéseiben:

1. A hatodik, utolsó fatimai jelenés alkalmával 70.000 ember gyűlt össze imádságban, hogy tanúja legyen a kis látnokok jelenlétének. Mária utolsó jelenése mindössze négy héttel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kirobbanása előtt zajlott le, mintegy figyelmeztetve a világot a közelgő kommunizmus jöttére, és megerősítve, felvértezve a hívő embereket az előttük álló küzdelmekre és megpróbáltatásokra.

2. Portugáliában a gyermekek és a hozzájuk csatlakozó hívők imája és áldozathozatala nyomán a szabadkőműves hatalom összeomlott, az Egyház hitélete 1918-tól kezdve felvirágzott.

3. 1929 június 13-án a Szűzanya hetedszer is megjelent Luciának, ahogy a harmadik jelenés alkalmával megígérte, s így szólt: "Elérkezett a pillanat és a jó Isten azt kéri, hogy a Szentatya a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti. Az isteni igazságosság nagyon sok lelket elkárhoztat az ellenem elkövetett bűnök miatt. Jóvátételt kérek, hozz áldozatot és imádkozz erre a szándékra". Az üzenet eljutott a Szentatyához is, de a kért felajánlásra nem került sor. A Szovjetunióban Sztálin ekkor éri el teljhatalmát és megkezdi a történelem legvéresebb és leggonoszabb tisztogató hadjáratát, milliók deportálásával és kivégzésével.

A Szüzanya újabb jelenésben panaszkodik Luciának: "Nem teljesítették kérésemet! Meg fogják bánni, de már késő lesz: akorra Oroszország elterjeszti tévtanait az egész világon, háborút és egyházüldözést fog előidézni, a Szentatya is igen sokat szenved."

1. 1938-ban Európa elérkezett a II. Világháború küszöbéhez. Beteljesedett a Szűzanya 1917-ben tett kijelentése: ”Ha egyik éjjel valami különös fény tűnik fel, Isten jele lesz, mert akkor a világot gonoszsága miatt háborúval, éhséggel, valamint az Egyház és a Szentatya üldözésével fogja büntetni.” Ez a fényjel 1938 január 25-ről 26-ra virradó éjjel egész Európában látható volt, az égboltot vörösen elborító, fizikailag megmagyarázhatatlan északi fény formájában. Vörös fénye a háború és a kommunizmus közelgő térhódítását szimbolizálta. Hat hét múlva bekövetkezett az Anschluss (a hitleri Németország bekebelezte Ausztriát) és ezzel kezdetüket vették azok a történelmi folyamatok, amelyek egy évvel később a világháború kirobbanásához vezettek.

2. Lucia ezután 1940 december 2-án levélben fordul XII. Pius pápához: „Szentatyám! A jó Isten több belső közlés alkalmával újra megismételte kívánságát s az utolsó alkalommal azt is megígérte, hogy megrövidíti a megpróbáltatás napjait, amellyel a világot gonoszságáért háborúval, éhséggel, az egyház és a Szentatya üldözésével sújtja, ha a Szentatya a világot Szeplőtelen Szívének szenteli, Oroszország külön megemlítésével, s elrendeli, hogy vele egyesülve és egy időben ugyanezt tegye a világ valamennyi püspöke…. A jó Isten a Szűzanya Szeplőtelen Szívének tett felajánlásra tekintettel – amit a portugál püspökök tettek – megígéri, hogy nemzetünket ez alatt a háború alatt különös pártfogásába veszi, s ugyanebben a pártfogásban részesült volna más nemzet is, ha a mienk példájára megtette volna e felajánlást.” Portugália valóban a béke szigete maradt a II. Világháború idején.

3. XII.Pius pápa 1942 okt.31-én felajánlja a világot Mária Szeplőtelen Szívének. De már későn, és ekkor is - diplomáciai okokból - Oroszország nyílt megemlítése nélkül. 1964-ben VI. Pál pápa megújítja a felajánlást a világ valamennyi püspökének jelenlétében, de ismét Oroszország nyílt megemlítése nélkül, miközben a kommunista hatalom tovább terjeszkedik a világon.

4. Beigazolódott az a fatimai üzenet is, hogy népek semmisülnek meg. Gondoljunk mindenek előtt a hitleri holocaust borzalmaira, vagy arra, hogy Sztálin a krimi tatárokat kitelepítette és szétszórta, máig sem tudtak visszatérni szülőföldjükre. A balti államok és Tannu-Tuva önállósága a II. Világháború alatt és azt követően 50 évre megszűnt, 1950-ben Tibet kínai kommunista fennhatóság alá került.

5. 1981 május 13-án, az első fatimai jelenés 64. évfordulóján a Szent Péter téren merényletet követnek el II. János Pál pápa ellen. A Szentatya csodával határos módon megmenekül és úgy érzi, hogy megmenekülését a fatimai Szűznek köszönheti. Egy évvel később, 1982. május 13-án elzarándokol Fatimába és ünnepélyesen megújítja a Szent Szűz által kért világfelajánlást, ezúttal pontosan úgy, ahogy azt a Szűzanya kérte: Oroszország külön megemlítésével, félretéve mindenfajta diplomáciai megfontolást, amely elődeit visszatartotta a szókimondástól. Gyermeki lélekkel, minden emberi számítás és óvatoskodás nélkül, a Gondviselésbe vetett hittel vállalta a diplomáciai kockázatot, a kommunista világ haragjának Egyház ellen fordulását. - És az eredmény: a Szovjetunióban megindul a bomlás folyamata. Brezsnyev, az utolsó erős kommunista vezér 1982 novemberében meghal és rövid átmeneti időszak után jön Gorbacsov, akit a Gondviselés - talán az ő tudta és akarata nélkül - felhasznál a kibontakoztatáshoz, aki megnyitja a kaput egy új, békés Európa felé. A kommunista világrendszer felbomlik, 1989-ben Közép-Európában megbukik a kommunizmus.

6. 1991 augusztus 20-án, a moszkvai restaurációs puccs idején a Szentatya a budapesti Hősök terén több százezer aggódó hívővel együtt imádkozik, majd benső bizonyosságtól indíttatva kijelenti, hogy Oroszországban a reformoknak folytatódniuk kell! (Pontosan emlékszem a szavaira!). Másnap Moszkvában megbukott a puccskísérlet. 1991 végén a Szovjetunió végleg szétesik és Oroszország megtér, a pravoszláv egyház ismét szabadon működhet és a hívők millióit vonzza magához.

Ime, a fatimai üzenetek beteljesedése. És a szomorú tanulság: Isten hiába akarta megkímélni az emberiséget a 20. század borzalmaitól, felkínálva az engesztelés alternatíváját, Portugália kivételével a Szűzanya kérése nem talált maradéktalan elfogadásra, hosszú ideig még a legmagasabb egyházi körökben sem. De végül is a század végére Fatima reménycsillaga felragyogott, Szentatyánk kezdeményezése és vele együtt világszerte vértanúk, üldözöttek és milliók engesztelő áldozata megnyitotta az utat egy békés új korszak beköszöntéséhez.

2003 Szent.Mihály napján

Forrásanyag:

1. P. Kondor Lajos SVD: Századunk reménycsillaga, Fatima (Második, bővített kiadás).
2. Postulaçao, 1989. Imprimatur: Fatima, 1989 május 13, Albert püspök.

Kesselyák Péter

A Torinói Lepel titkai nyomában

A Jézus képmását és szent sebekkel borított testének lenyomatát hordozó csodálatos lepel, amelyet a torinói székesegyházban őriznek, 1988 óta a „tudományos” viták kereszttüzében áll. A lepel eredetiségét az Egyház engedélyével sokoldalú vizsgálatnak vetették alá. Rajta Jézus-korabeli, szentföldi virágok pollenjeit találták, ugyanakkor a C-14-es rádiókarbon kormeghatározás azt mutatta, hogy a lepel 1260 és 1390 között keletkezett. Ezek után nem sokat váratott magára a tudományos köntösbe bújtatott vélemény, hogy a lepel hamisítvány, méghozzá Leonardo da Vinci alkotása, aki ráadásul saját képmását varázsolta ügyes polihisztorként a lepelre. A „tudományos” vélemény megalkotóit nem zavarta az a körülmény, hogy Leonardo csak 1452-ben született, meg az sem, hogy a leplen semmiféle festéknyom nem volt található. Azt is figyelmen kívül hagyták, hogy a pollen-vizsgálat Jézus-korabeli virágok nyomait mutatta ki.

A C-14-es kormeghatározás eredménye mellett azonban továbbra is ott maradt a kérdőjel. Mivel a lepel az 1500-as években tűzbe esett, az égésnyomok eltüntetésére 1534-ben apácák háromszög alakú foltokat varrtak rá számos helyen. Valószínű, hogy a rávarrt foltok okozták a rádiókarbon vizsgálat váratlan eredményét. 2002-ben a lepelről eltávolították ezeket a foltokat, így egy újabb rádiókarbon vizsgálat módosíthatja a korábbi kormeghatározást. Mindemellett a Torinói Lepel szent ereklye mivoltát akkor sem kell kétségbe vonnunk, ha az újabb rádioaktív vizsgálat az 1260-1390 közötti keletkezést erősíti meg. Hogy miért, az kiderül a Jézus öt szent sebét hordozó szent életű német apáca, Emmerich Katalin hitelt érdemlő látomásaiból.

Emmerich Katalin 1774-ben egyszerű parasztlányként született, élete java részét a kolostor falai között élte le 1802-től 1824-ig. Tudományos ismerete, műveltsége nem volt, látomásai mégis már több vitatott tudományos kérdésben perdöntőnek bizonyultak. Antonio Bartoluzzi híres olasz építész az 1920-as években számos szentföldi ásatást végzett el sikerrel – és történészek véleményével szemben – pontosan ott és úgy talált mindent, ahogy azt Emmerich Katalin látta.

Nos, idézzük fel, mit mond Emmerich Katalin a szent lepelről. Miután Jézust levették a keresztről, Arimateai József és Nikodémus segédletével testét alaposan lemosták, sebeit bekenték és behintették valamilyen finom porral, majd hosszú lepedőt terítettek alá és egész testét pólyába göngyölték úgy, hogy a teste és a pólya közé gyógyfű csomókat, fűszereket, sáfrányszerű növényrostokat helyeztek. Végül a bepólyázott testet becsomagolták a lepelbe.

„Miközben Jézus szent testét mindnyájan sírva körültérdelték, hogy elbúcsúzzanak tőle, megható csoda ment végbe a szemük előtt: a szentséges test egész alakja megjelent az őt takaró lepel felszínén, minden sebével együtt, barnás-vörös színben kirajzolódva, mintha szerető ápolásukat és gyászukat akarná hálásan megjutalmazni és képét minden burkolaton keresztül nekik hátrahagyni.” … „Ámulatuk olyan nagy volt, hogy még egyszer fölemelték a leplet, és még jobban csodálkoztak, midőn alatta az összes kötést fehérnek találták, amilyennek előbb látták. Csak a felső leplen volt kirajzolódva az Úr alakja”. A leplen kirajzolódó vöröses barna kép tehát „nem véres sebek lenyomata volt, mert az egész test fűszerekkel volt szorosan körülcsavarva, sok pólyával. Egy csodakép volt az; a teremtő, alkotó Isten bizonysága Jézus testén”.

A lepel további sorsára vonatkozóan Emmerich Katalin ezt mondja: a feltámadás után Jézus barátainak birtokában volt, kétszer a zsidók kezei közé került. „Láttam különböző helyeken sokáig keresztényeknél nagy tiszteletben állni. Egyszer veszekedés támadt miatta, aminek hogy véget vessenek, tűzbe dobták a szent leplet, de az csodálatosképpen kirepült a tűzből egy keresztény kezébe. Három lenyomat készült róla, mégpedig az egész hátsó oldalról és az egész összerakott elülső oldalról akként, hogy szent emberek imádság között rátették más leplekre, Ezek a lenyomatok, vagyis másolatok az eredetivel való éritkezés által szentelődtek meg, mit az olyan tárgy, melyet az Egyház ünnepélyesen megszentel; és sok nagy csoda történt általuk. Az eredetit láttam egyszer némi sérüléssel, néhány szakadással Ázsiában, nem katolikus keresztényeknél, nagy tiszteletben állni... Ezekben a látomásokban megtudtam valamit Turinról és Franciaországról is, meg I.Kelemen pápáról és Tibériusz császárról… de ezeket az adatokat elfelejtettem”.

Emmerich Katalin idézett látomásaiból világosan körvonalazódik, hogy a Torinói Lepel nem feltétlenül az eredeti szent lepel, hanem lehet annak egyik csoda útján keletkezett – és ezért az eredetivel egyenértékű - lenyomata. Elképzelhető, hogy ezt a másolatot a Keresztesek hozták magukkal a Szentföldről 1290 táján, amikor végleg fel kellett adniuk a Jeruzsálemi Királyságot. A rátétes lenyomat készítés magyarázatot ad arra is, hogy az 1260-1390 közti időre datált kormeghatározás ellenére Krisztus-korabeli virágok pollenjei kerültek a másolatra. Ezek a pollenek tanúi a Torinói Lepel igazi származásának, és Emmerich Katalin jóvoltából felvérteznek bennünket a tudományos köntösbe bújtatott hamis állításokkal szemben.

2003 Úrnapja

Forrásanyag:

1. A mi Urunk Jézus Krisztus Kínszenvedése az Isten szolgálójának, Emmerich Anna Katalinnak látomásai alapján
2. (Magyar nyelvű kiadás a Kösel & Friedrich Pustet cég kiadásában megjelent „Das bittere Leiden unseres Herrn Jesu Christi nach den Geschichten der Dienerin Gottes Anna Katharina Emmerich, aufgezeichnet von Klemens Bentano”, 5te Auflage von P.A.Uhl C. Ss. R. 1929 alapján).

Kesselyák Péter

Mikor és hogyan zajlott le a Vízözön?

A Bibliatudomány számára napjainkig megfejtetlen kérdés maradt a Vízözön mibenléte és történelmi hitelessége. Sokan puszta jelképnek tekintik, mint sok mást az ószövetségi Szentírásban, amire eddig nem sikerült kézzel fogható magyarázatot találniuk a könyvtárakat bújó szakembereknek. A 90-es évek közepén véletlen események vezettek a megfejtés nyomára.

Egy gazdag amerikai polgár elsüllyedt régi hajók kincseinek felkutatására adta a fejét, és figyelme a Fekete-tenger felé fordult. Régóta ismert, hogy a Fekete tenger mélyén nincs élet: a legfelső 200 méteres réteget leszámítva a víz mérgező kénhidrogénnel telített, ami az elsüllyedt hajókat meg kellett hogy óvja a biológiai bomlástól. Ha pedig így van, akkor számítani lehet arra, hogy akár több ezer éves hajókat is épségben fel lehet hozni a tenger fenekéről. A békés kutatás korábban azért nem indulhatott meg, mert a Fekete tenger sokáig katonai feszültségektől terhes hadi övezetnek számított. A 90-es évek közepén azután megkezdődhetett a tengerfenék feltérképezése, korszerű kutató hajók segítségével. Amint az általában lenni szokott, a várakozásnak megfelelő kincses zsákmány feltárása egyelőre elmaradt, ellenben 100 m mélyen a tenger színe alatt emberi kéz alkotta kőfalak nyomaira bukkantak. Hogy lehetséges ez? Csak úgy, hogy ott nem volt mindig tenger. Megvizsgálták a Fekete tenger partvonalának üledékeit és azok korát. Megdöbbentő módon az derült ki, hogy a mai partvonal mindössze 7500 esztendővel ezelőtt jött létre. A Fekete tenger tehát Földünk legfiatalabb tengere! Keletkezésére hamar megszületett a kézenfekvő magyarázat. 7500 évvel ezelőtt a Föld a legutolsó jégkorszak utáni felmelegedés tetőpontján állt, a világtengerek szintje az elolvadt gleccserek vizétől csúcsmagasságot ért el. A Fekete tenger eladdig édesvizű tó volt (ahogy ezt a biológiai maradványok tanúsították), amelynek vízszintje 155 méterrel feküdt alacsonyabban a mainál. A tó partján apró ősi települések helyezkedtek el. (Talán ez volt a hajdani Atlantisz?). Ezt a mélyföldet keskeny földnyelv választotta el a Földközi tenger kritikusan megduzzadt vizétől. Egy viharos esőzés, vagy földrengés elegendő volt ahhoz, hogy a keskeny földnyelv átszakadjon, és a Földközi tenger vize – minden képzeletet felülmúló tombolással – rázúduljon a tóra és a tavat körülvevő mélyföldre. Az áttörés maradványa a mai Boszporusz tengerszoros, amelyen át – a számítások szerint – 900 km/óra sebességgel robajlott keresztül az áradat, hogy egy – a Kárpát-medencénél kétszer nagyobb - területen mindent hullámsírba temessen. Ez volt tehát a Vízözön, amelyből egyedül Noé és családja menekült meg 7500 évvel ezelőtt, azaz Krisztus előtt 5500 táján, megpillantva az Ararát hegyének vízből kiemelkedő csúcsát.

Elgondolkoztató, hogy a Vízözön történetét nem csak a Szentírás őrzi, hanem a Fekete tengert környező keleti népek hagyománya is, mindenek előtt a híres Gilgámesz eposz, ami azt a döbbenetes tanulságot hordozza számunkra, hogy a történelem előtti idők ködbe vesző távlatában megesett szörnyű kataklizma emléke hosszú évezredeken keresztül nemzedékről-nemzedékre szállva képes volt fennmaradni. Mindez arra int, hogy a népek ősi hagyományai nem a képzelet szüleményei, azok sokkal nagyobb hitelt érdemelnek, mint ahogy manapság a tudomány kezeli őket. Így például a Kr.e. 4000 tájára datált Arvisura, a hun törzsszövetség krónikája is utal áttételesen a népek nagy kataklizma utáni szétszóródására.

1. húsvét

Forrásanyag:

1. Spektrum TV adása, 2001.
2. Robert D.Ballard et al.: Deepwater Archeology of the Black Sea. The 2000 Season at Sinop, Turkey. (American Journal of Archeology, October 2001).

Kesselyák Péter

Nappali sötétség

1971 őszén történt. Két éves kubai kiküldetésre készültem az akkoriban egyik vezető híradástechnikai cégünktől. Behívtak a személyzeti osztályra és leültettek egy elkülönített fülkében. Miután közölték velem, hogy valami nagyon fontos dolgot kívánnak tudomásomra hozni, ami szigorú titoktartásra kötelez, elébem tettek egy gondosan adminisztrált titkos rendeletet, hogy a zárt fülkében tanulmányozzam át, majd a csatolt nyilatkozatot írjam alá.

A rendelet arról szólt, hogy a külföldi kiküldetés alatt a vallásgyakorlás nem magánügy, tehát a kiküldött vallásgyakorlás céljából templomot ne látogasson. Különösen veszélyes a gyónás, mert a CIA és más imperialista kémszervezetek a gyóntatószéken keresztül igyekeznek információt szerezni a szocialista országok belső ügyeiről és megpróbálják kémhálózatukba beszervezni az ott tevékenykedő szakértőket. Nagy veszély leselkedik tehát arra, aki meggondolatlanul megszegné a rendelet előírásait. Természetesen templomon kívül is fennáll a megkörnyékezés veszélye, ezért ha a kiküldött szakértő bármi módon azt észlelné, hogy megpróbálták behálózni, rögtön jelentse azt a magyar követségnek és kérjen védelmet az effajta zaklatás ellen.

A csatolt nyilatkozat szövege csupán a rendelet tartalmának tudomásul vételét célozta, személyes elkötelezettség vállalására nem szólított fel, ezért aláírtam. Természetesen egy percig sem volt kétséges, hogy úgy sem fogom betartani, ha kell, vállalva a rendelet megszegésével járó retorziót. Egyébként a titkos rendeletek megszegését nyíltan úgysem lehetett büntetni. Ha egy kiküldöttet templomba járás miatt büntetni akartak akkor más ürügyet kellett keresni, ráfogva például, hogy rosszul végzi a munkáját, vagy hogy összeférhetetlen a munkatársaival. Ennek tudatában léptem ki a zárt fülkéből. Az esetleges retorzió kevéssé izgatott, annál mélyebb nyomot hagyott bennem a rendelet megalkotóinak ijesztő szellemi sötétsége. A pokol árnyékában, fényes nappal vakon tapogatódzó emberek, akiknek fogalma sincs arról, hogy mi a hit és mi a szentgyónás. Sötét éjszakában élnek közöttünk és nem tudják, mikor botlanak el. Rossz lelkiismeretük a levélrezdüléstől is megretten, tele vannak gyanakvással és félelemmel. Ők az igazán szánalomra méltóak, százszor inkább, mint azok a szenvedők, akik méltók lesznek a Nyolc Boldogság elnyerésére. Az Úr legyen irgalmas hozzájuk, és adja meg nekik a megtérés kegyelmét!

2002 húsvét

Kesselyák Péter

Szellemi-Lelki Hétvége (Máriabesnyő, 2001. november 23-25)

Az Albertfalvi Keresztény Társaskör, a Karolina Egyesület és a Szentimrevárosi Egyesület ez évben Máriabesnyőn, a Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Házban tartotta hagyományosan közös rendezvényét, a szokásos Szellemi-Lelki Hétvégét, amelynek mottója ezúttal egy kérdőjelben csúcsosodott ki: „Fenntartható-e a fejlődés?” Azaz fenntartható-e az a társadalmi, gazdasági és szellemi fejlődés, amelynek hazánk is az útjára lépett, de amely ki van téve a véges természeti erőforrások pazarló kihasználásának, az ádáz piaci versenynek, a globalizáció nemzeti kultúrákat beolvasztó kemencéjének, a keresztény erkölcsi értékek eróziójának. Mit tehet a felelősen gondolkodó keresztény ember azért, hogy a fejlődést megóvja ezektől a veszélyforrásoktól? Hiszen a holnapi társadalom és unokáink sorsa iránt sem lehetünk közömbösek.

Mint korábban, most is neves és nívós előadók sora fejtette ki álláspontját a felsorolt témákról. Jómagam csak a második nap délelőttjén tudtam csatlakozni a résztvevőkhöz, éppen Grétsy László professzor előadása előtt, aki a magyar nyelvnek a globalizáció korában megmaradó esélyeiről tartott másfél órás élvezetes előadást. Pozitív csengésű mondanivalójának lényege az volt, hogy ne féltsük, hanem ápoljuk a magyar nyelvet. Nyelvünk nem fog eltűnni hosszabb távon sem, csak arra kell ügyelni, hogy ne szegényedjék el, felhasználási köre ne zsugorodjék a köznapi nyelvhasználat alacsonyabb szintjére. Miközben nagyon fontos, hogy a hazai népesség egyre jelentősebb része tanuljon meg angolul legalább olyan szinten, hogy a számítástechnika nyelvét megértse és információs ablakot nyitva magának a világra, az Európai Unió polgáraként boldogulhasson – a globalizáció hatásaként beözönlő új idegen szavakat próbáljuk mielőbb jó magyar szavakkal helyettesíteni. Az élet egyre sokrétűbbé válása magával hozza azt, hogy nyelvünkben erőteljesen szaporodnak a hosszú összetett szavak, ezzel az irányzattal együtt kell élnünk a jövőben. Meg azt is tudomásul kell vennünk, hogy az élő nyelv törvényei változnak, ragok, képzők tűnnek el és újak bukkannak fel helyettük, ami nem baj, ha a nyelv kifejező képessége ezáltal gazdagodik. A hozzászólók fél órán át ostromolták Grétsy Lászlót kérdéseikkel és a vitában kikristályosodott, hogy irodalmi nyelvünket érdemes az érintetlenül tiszta erdélyi és k székely nyelvjárás fordulataival frissíteni és nem árt az általános műveltség szintjét emelni, mert ez egyben gátja lehet a nyelvhasználat globalizáció okozta elszegényedésének.

Ebéd után kivonultunk a közeli temetőbe gróf Teleki Pál miniszterelnök sírjához leróni kegyeletünket, visszaemlékezve a nagy keresztény államférfiú tragikus halálára és annak máig felderítetlen valódi körülményeire, majd visszatérve a Salvatoris ház barátságosan meleg helyiségeibe, figyelmünket egy színes fotókiállítás képeinek szentelhettük, amely Szibériába kalauzolt el bennünket, távoli rokonaink, az osztyák nép mindennapjait, szokásait, ünnepeit bemutatva. Gugán Katalin és Vépi Enikő, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem néprajz-szakos ösztöndíjasai 2001 nyarán öt hetet töltöttek körükben. Nemcsak kiváló fotósként mutatkoztak be, hanem a kiállítás megtekintését követő briliáns előadásukban tanúságot tettek kiváló kutatói erényeikről és arról, milyen szívvel-lélekkel törekedtek meleg barátságot kötni a helybéliekkel. Számos magukkal hozott tárgyat mutattak be a rénszarvas fogtól az áfonyaszedő kosárkán át különböző népviseleti tárgyakig. Láthattuk, mit jelent a globalizáció a maroknyi, néhány ezres lélekszámú osztyák népnek. A szibériai olaj környezet-romboló nagyipari kiaknázása megpecsételte sorsukat. Kultúrájuk ma már csak rezervátumi körülmények között őrizhető meg – ki tudja meddig? Ők a globalizáció nagy vesztesei.

A Magyar Rádió elnöke, Kondor Katalin asszony előadásában bepillantást nyújtott a média színfalai mögé, ecsetelve azt a kemény harcot, amelyet nap mint nap meg kell vívni az értékes, tartalmas műsorok sugározhatóságáért, azért, hogy ne mindent a reklám és a biznisz irányítson. A fenntartható fejlődés egyik záloga éppen a hagyományos értékek megőrzése és terjesztése.

A szombati vacsora után kerekasztal beszélgetés következett, többek között arról a témáról, hogyan lehet a fenntartható fejlődést veszélyeztető terrorizmus ellen békés eszközökkel küzdenünk

Az előadások a vasárnap reggeli szentmise után folytatódtak, amelyet Kállai Emil atya, piarista rendtartomány főnök mutatott be. Ragyogó reggelre ébredtünk. A máriabesnyői kegytemplom harangjának zúgása méltó hátteret nyújtott a szentmisében elmondott fohászaink égi szárnyakra ültetéséhez.

Matolcsy György gazdasági miniszter úr előadása új szemléletet sugárzott. Szemben a gazdasági növekedést kifejezni akaró , manapság használatos és nehezen aprópénzre váltható sokféle statisztikai mutatóval, szerinte a fejlődést célszerű hosszú történelmi távon megfigyelhető stabil mércékkel mérni. Ilyenek: a társadalom átlag életkorának növekedése (amely a Római birodalomban 27 év volt, ma 60 fölött van); az egészséges életmód terjedése a járványok megfékezésével és a táplálkozás javulásával; a generációk testmagasságának növekedése; a tudásszint óriási emelkedése az analfabétizmustól a tömeges felsőszintű végzettségig; az értelmes munka és az innováció lehetőségeinek kitágulása; az életszerkezet átalakulása: a civilizált átlagember ma a középkori királyok életszínvonalán él. – Az elmúlt 1000 évben a növekedést a természeti adottságok határozták meg. Ma a tudás jelenti a gazdasági fejlődés „test nélküli” erőforrását, ami új esélyt biztosít a fejlődés fenntartásához. (Írország, Finnország ma ennek köszönheti jólétét). A spanyol hódítások gazdagsága a szellemi erők megmozgatása híján szertefoszlott és ez a sors vár az arab olaj-világ gazdagságára is, ha azt nem a tudás alapú gazdaság létrehozására fordítják. Az információs társadalomé a jövő. Az információ – szemben az anyagi javakkal – attól lesz több, ha elfogyasztják. A miniszter úr hangsúlyozta, hogy a gazdasági hatékonyság és a fenntartható fejlődés elválaszthatatlan a szilárd erkölcsi alapoktól. A jövőbeli fejlődés kibontakoztatásához nélkülözhetetlen a korrupció visszaszorítása, a kemény munkával szerzett tudás, a piac szereplői közötti feltétlen bizalom, a globális együttműködő készség és a verseny kíméletlen farkastörvénye helyett az előnyök kölcsönös kihasználása „win-win” alapon. Példának hozta fel, hogy ma Latin-Amerika gazdasága éppen az erkölcsi háttér hiánya miatt küzd súlyos problémákkal.

A hozzászólások során felmerült, hogy a tudás alapú gazdaság kibontakoztatásához nélkülözhetetlen keretet jelent a magas szintű szervezettség biztosítása is, amiben sajnos itthon van még tennivalónk.

Kállay Emil atya hozzászólásában hangot adott az egyházi iskolák finanszírozási gondjainak, közbenjárást kérve a miniszter úrtól, aki válaszában tréfás fordulattal elmondta: igen nagyra becsüli a piaristákat, mivel annak idején Pogány tanár úr különóráinak köszönhette, hogy matematikából megtáltosodott és felvették a Közgazdaságtudományi Egyetemre.

A következő előadást Lőcsei Gabriella asszony, a Magyar Nemzet munkatársa és korábbi főszerkesztője tartotta, aki rögtön reagálva Matolcsy miniszter úr személyes élményére, bevezetésként elmondta, hogy az ő fiát ugyanaz a Pogány tanár úr keresztelte és hogy a fia gyakran szokott tréfálkozni, mondván: érvényes-e az ő keresztsége, ha azt egy Pogány paptól kapta? – Témára térve, Lőcsei Gabriella érdekes és tanulságos történeteket idézett a kádári korszak magyar sajtójának történetéből, és ecsetelte a rendszerváltás utáni időszak új problémáit, amelyekkel a keresztény szellemű újságírásnak meg kellett és meg kell küzdenie. Kidomborodott, hogy a keresztény szellemű sajtó és média egyik legsúlyosabb gondja a pénztelenség, szemben a liberális sajtó és média megalapozott anyagi hátterével.

A három napos program zárszavában Kállay Emil atya egy századeleji orosz író különös vízióját idézte fel a globális világbirodalom jövőképéről, amikor egy liberális világcsászár megteremti a világbékét, felvirágoztatja az életszínvonalat, de cserében mindent uniformizál és uralma alá akarja vetni az egyházi felekezeteket is, fölébe helyezve magát az Istennek. Végül elbukik. Tanulság, hogy meg kell tennünk mindent a fejlődés és a globalizáció ilyen irányú végkifejlete ellen.

A Mater Salvatoris Ház barátságos otthont nyújtott a résztvevőknek, a kiszolgáló személyzet lelkiismeretes odafigyeléssel tette kellemessé a családias találkozót. Máskor is érdemes ide telepíteni rendezvényeinket.

2001 karácsony

Kesselyák Péter