Irj te is cikket!

Kossuth Lajos imája

Másfél évszázad feledésének pora borítja a köztudatban Kossuth Lajos vallásos lelkületének emlékét. A történelem a reformkor lánglelkű politikai szónokát és a szabadságharcos forradalmárt állítja elénk – megfeledkezve mély hitéről, amelynek pedig ékes példája a Szabadságharc forgatagában, a kápolnai csata után, 1849. február 27-én elmondott és reánk maradt imája:

Felséges Úr! Árpád fiainak Istene, tekints reánk csillagokkal övezett trónusodról és hallgasd meg könyörgő szolgádat, kinek ajkáról milliók imája száll Eged tündöklő kárpitja felé, hogy áldja és magasztalja a Te mindenhatóságod erejét! Istenem! Felettem éltető napod, s térdeim alatt a csatában elhullott vitéz honfitársaimnak csontjai nyugszanak. Fejem fölött kéken mosolyog az ég, s lábaim alatt gyászossá vált a föld, ősapáink unokáinak kiomlott vérétől. Oh, csak szálljon alá napodnak teremtő sugara, hogy virág fakadjon a véráztatott hantokon, mert a porladó tetemek koszorú nélkül el nem hamvadhatnak.

Isten! Ősapáink és népek Istene! Hallgasd meg ágyúink bömbölő szavát, melyben vitéz népednek lelke mennydörög, hogy széjjel zúzza az önkény bilincset osztó vaskarjait. Mint szabad hazának szabad fia térdelek ez újabb temetőn, honfiaim, testvéreim roncsolt tetemein.

Ilyen áldozatok árán szentté válik a hazának földje, ha bűnös volt is, oh Istenem! Mert vérrel megszentelt földön rab népnek élni nem szabad, Atyám! Ősatyáink védelmező Istene! Milliók felett hatalmas Úr! Ég és föld, tengereknek mindenható Istene! Dicsőség nő a porladó csontokból és nemzetem homlokán fog ragyogni. Szenteld meg e porokat kegyelmeddel, hogy a szent ügyért elhullott bajnokok áldással nyugodjanak szentelt hamvaikban.

Ámen.

Igen, ez a lángoló ima sok magyar lélek sóhaját emelte Isten trónusához. Bár az imádság pontos eredetét a történészek még vitatják, annyi bizonyos, hogy stílusa egyértelműen Kossuth Lajosra vall.

1. Úrnapja

Kesselyák Péter

Amire akkor kevesen figyeltek fel...

Magyarország lélekemelő, fényes napokat élt át Szentatyánk, II. János Pál budapesti látogatásakor. 1991. augusztus 20-án a Hősök terén több százezer hívő vett részt az ünnepélyes pápai szentmisén, hálatelt szívvel köszönetet mondva a rendszerváltozásért, az Egyház újbóli szabad működéséért.

Közben 2 nappal előbb Moszkvában az ortodox kommunista hatalom hívei puccsot hajtottak végre. A keresztény világ aggodalommal, szorongva figyelte a fejleményeket. A Hősök terén Szentatyánk és a hatalmas hívő sereg szíve mélyén buzgó imában kérte az Úr segítségét és a magyar szentek közbenjárását az Egyház békéjének megóvásához, a távoli, de fenyegető krízishelyzet megoldódásához.

A szentmise végén Szentatyánk angol nyelven szólt az egybegyűltekhez, külön kitérve az oroszországi eseményekre is. Feszülten figyeltem, hogy szavait szó szerint emlékezetembe tudjam vésni. Teljes nyugalommal, belső bizonyosságtól vezérelve prófétai szavakat mondott: „Oroszországban a reformoknak folytatódniuk kell!”

Meggyőző szavaiból megértettem: ne aggódjunk a kommunizmus visszatérése miatt. Ő már tudta, hogy a Hősök-terén összegyűltek imádsága meghallgatásra talált. Másnap, 1991. augusztus 21-én a moszkvai puccs elbukott.

1. Húsvét

Kesselyák Péter

A gonoszlélek hatalmának korlátai

A gonoszlélek a Mennyországból való kiűzetésekor bizonyos mértékű angyali hatalmat vitt magával a kárhozatba. A „Lucifer” szó „fényhordozót” jelent - neve pontosan erre utal. Lucifer hatalma ugyan igen korlátozott, de elegendő lehet például az emberek megtévesztésére, az isteni csodák hitelességének kompromittálására.

Érdekes szentírási példa tárul elénk a 10 egyiptomi csapás leírásából (Kivonulás Könyve 7-11). Az Úr megbízásából Mózes és Áron feladata, hogy engedékenységre bírja a fáraót: engedje kivonulni Egyiptomból a zsidó népet. A fáraó erre nem hajlandó, ezért az Úr általuk csodajeleket tesz, csapásokkal sújtja Egyiptomot, hogy a fáraó végül is engedje el őket.

„Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: Ha a fáraó felszólít benneteket, hogy mutassatok csodajelet, akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat és dobd a fáraó elé, az majd kígyóvá változik. Mózes és Áron a fáraó elé járultak és úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. Áron a fáraó elé dobta a botját, s az kígyóvá változott. Erre a fáraó hívatta a tudósokat és varázslókat, s az egyiptomi varázslók ugyanazt a jelet mutatták tudományukkal. Mind ledobták botjukat s azok kígyóvá változtak. Áron botja azonban elnyelte botjaikat.” (Kiv 7, 8-12)

Az egyiptomi varázslók mögött nyilvánvalóan a gonoszlélek áll, aki hiteltelenné akarja tenni az isteni csodajelet: „ez is valami?” jelszóval. Áron botja azonban elnyeli a varázslók kígyóit, vagyis az isteni csodatevő hatalom már itt felülkerekedik az ördögin. De a fáraó szíve kemény marad és következik az újabb próbatétel, az 1.csapás, amikor a víz vérré változik:

„Mózes és Áron úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. (Áron) felemelte botját s a fáraónak és szolgáinak szeme láttára rácsapott a folyó vizére, s a folyó egész vize vérré változott…De az egyiptomi varázslók a maguk tudományával ugyanazt művelték. Ezért a fáraó szíve kemény maradt…” (Kiv 7 20-22)

Látható a történetből, hogy a gonoszlélek versenyre kel az isteni hatalommal és ezt az isteni csodatételt is semlegesíteni tudja. Aztán következik a második csapás, amikor békák lepnek el mindent:

„A Úr így folytatta Mózesnek: Parancsold meg Áronnak: nyújtsd ki kezedet a bottal a folyók, a csatornák és a mocsarak fölé, hogy békák lepjék el Egyiptomot. Áron kinyújtotta karját Egyiptom vizei fölé, erre előjöttek a békák és elborították Egyiptom földjét”. … De a varázslók ugyanezt tették és tudományukkal békákat hoztak Egyiptom földjére”.

A Sátán saját csodatevő hatalmának bevetésével még ezúttal is sikeresen száll szembe az isteni akarattal. A harmadik csapásnál, a szúnyoginváziónál azonban hatalma már megtörik és véget ér. A Szentírás elmondja, hogy: „Az egyiptomi varázslók is megkísérelték, hogy mesterségükkel szúnyogot hívjanak elő, de nem volt sikerük”. (Kiv 8, 14).

A további hét csapás hiteltelenítésére a Sátánnak már végképp nincs „puskapora”, sőt a hatodik egyiptomi csapásnál maguk a varázslók is tehetetlen áldozatokká válnak: „A varázslók kelevényeik miatt nem is állhattak Mózes elé, mivel a kelések a varázslókon és minden egyiptomin kifakadtak” . (Kiv 9, 11)

Mindebből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a gonoszlélek is rendelkezik bizonyos csodatevő hatalommal, amelyet szemfényvesztésre, az emberek megtévesztésére fel tud használni, ha Isten megengedi ezt a számára, de nem kelhet versenyre Istennel, hatalmának korlátai élesen kirajzolódnak.

2005 Úrnapja

Kesselyák Péter

Nem csak gonoszoké a kárhozat

A keresztény hívők között általános az a hiedelem, hogy a pokol egyértelműen a „gonoszok” világa. Azoké, akiket a köznapi ember rosszindulatú, másoknak szándékosan ártó, bűnöző, kegyetlen, terrorista, gyilkosságtól, rablástól, csalástól vissza nem riadó embereknek ismer. Ami a pokol bukott angyalait illeti, lehet, hogy ők valamennyien gonoszok, de az emberek számára sajnos a kárhozat kapuja ennél jóval szélesebb. Hamis illúziókban ringatja magát az, aki úgy gondolja, hogy csak a gonoszoknak van ott keresnivalójuk.

Megdöbbentő jézusi példabeszédet tár elénk a Szentírás a dúsgazdag emberről és a szegény Lázárról. (Lk 16, 19-31). A sok nélkülözéstől szenvedő szegény Lázárt halála után az angyalok „Ábrahám kebelére” vitték, míg a gazdag ember, aki közömbös maradt a szegény Lázár sorsa iránt, a kárhozatba jutott. Onnan könyörgött Ábrahámhoz, küldje el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva enyhítse az ő gyötrelmeit, de Ábrahám figyelmezteti, hogy erre nincs lehetőség. És ekkor a gazdag ember újból könyörög: „Akkor arra kérlek Atyám, küldd el (Lázárt) legalább az atyai házba. Van még öt testvérem, hadd figyelmeztessem őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére”.

Ha meggondoljuk, a példabeszédbeli gazdag ember aligha nevezhető gonosznak. Bár jóléte során elmulasztotta, hogy törődjék a szegényekkel, testvéreit mégis önzetlenül szeretné megkímélni a pokol kínjaitól. Igazán szép és nemes gesztus ez egy kárhozott lélektől!

De Ábrahám válasza keményen hangzik: „Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak”. A gazdag ember azonban kétségbeesetten tovább erősködik: nem hallgatnak rájuk Atyám, „de ha a halottak közül megy el valaki, bűnbánatot tartanak!” – mondatja vele a testvéri szeretet és jóindulat - onnan a pokolból.

Ábrahám végül ismét keményen válaszol: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.” (Nehéz megemésztenünk ennek a szentenciának a súlyos igazságát. Valóban a feltámadt halott tanúságtételének sem hinnének…? Mégis el kell fogadnunk, hogy így van, bármennyire valószínűtlennek tűnik).

Visszatérve témánkhoz: ha a pokolba jutott gazdag emberből nem halt ki a nemes érzelem és jóindulat, akkor hát végül is kik a kárhozat várományosai és miért?

Ha megpróbáljuk megválaszolni ezt a kérdést, világosan körvonalazódik, hogy a gonoszokon kívül azok is, akik „csak” rosszul sáfárkodtak Istentől kapott talentumaikkal itt a földön és szeretetből fakadó tetteik mérlege halálukig negatív maradt, meg azok a gőgös, megátalkodott vagy közömbös emberek, akik nem bánják meg bűneiket, még mielőtt Isten ítélőszéke elé kerülnek. Ők kizárják magukat az isteni szeretet közösségéből és kárhozatra jutnak anélkül, hogy ehhez kifejezetten gonoszoknak kellene lenniük, vagy akárcsak pozitív emberi tulajdonságaikból ki kellene vetkőzniük, amint azt a gazdag ember bibliai példája meggyőzően mutatja. A kárhozatban megtörten kénytelenek belátni Isten ítéletének igazságosságát és gyötrelmeik forrása a számukra elveszett örök boldogság utáni olthatatlan vágy.

1. húsvét

Kesselyák Péter

Visszaemlékezés Bálint Sándorra

Gimnáziumi és egyetemi éveim felejthetetlen színfoltja Bálint Sándor szegedi néprajz tudóssal és professzorral való rendszeres találkozásom a mostoha 1950-es években. A Szeged-környéki falvak és tanyavilág vallásos népi szokásainak fáradhatatlan gyűjtője és kiváló ismerője volt, akit a hatalom keresztény elkötelezettsége miatt 1951-ben megfosztott egyetemi tanári posztjától. Evangéliumi szegénységben, hallgatólagosan megtűrt kutatóként, szerencsétlen családi körülmények között élte napjait, töretlen hittel és napi szentáldozással. A Szegedi Pedagógiai Főiskola menzájára járt ebédelni. Amikor kopott ruhájában, szerényen és kissé félszegen megjelent az ebédlő asztalánál és óvatosan maga elé tette a párolgó levest, a Főiskola oktató személyzete és családtagjai (így jómagam is) nagy tisztelettel igyekeztünk a közelében helyet foglalni. Ízes „szögedies” kiejtéssel kezdett el mesélni, kifogyhatatlan anekdota tárából özönlöttek a történetek, szó szerint idézte a kihalófélben lévő népi mondákat, verseket, a mély népi vallásosság megannyi megnyilvánulását, amelyekről abban az időben nem volt „divatos” beszélni. Karizmatikus egyéniség volt, aki be tudott férkőzni az egyszerű emberek szívébe. Őszintén és lelkesen megnyíltak előtte, mert képes volt megtalálni „hullámhosszukat”. 1980-ban Budapesten halt meg, a Bertalan Lajos utcánál autó ütötte el. Teste a Szeged-Alsóvárosi temetőben nyugszik – nem túl messze édesapám sírjától. Amikor Szeged járok a temetőben, Bálint Sándor sírjánál is tisztelegni szoktam. Népiesen faragott, művészi, de egyszerű sírkeresztje hűen tükrözi valódi egyéniségét.

Közben rájött a világ, hogy Ő a magyar szellemi élet egyik kiemelkedő XX. századi egyénisége, szobra ott áll a Szeged-Alsóvárosi templom előtt. 2005-ben pedig elkezdődött boldoggá avatási eljárása. Felemelő érzés megtapasztalni, hogy az 50-es évek sötét világában meghúzódó rejtett értékek ma felszínre kerülnek, a pislákoló mécses lángjából fáklya lobban.

1. húsvét

Kesselyák Péter