1981-ben a világ egyik vezető meteorológiai központjában az akkori idők legnagyobb teljesítményű Elliot számítógépe napokon át dolgozott egy 23 változós bonyolult egyenletrendszer megoldásán, amellyel a földi légkör kialakulásának 4 és fél milliárd éves történetét próbálták modellezni. A kérdés az volt, hogyan alakulhatott ki a hatalmas Világmindenségben talán egyedülálló módon az az oxigén-légkör, amely számunkra az élet lehetőségét jelenti. Modellezték a Nap sugárzási intenzitását és spektrumának összetételét, a földi be- és kisugárzást, az óceánok és szárazulatok hőmérsékletét, a légnedvesség és légnyomás alakulását, a fotoszintézis megjelenésével az ősi széndioxidból, metángázból és ciánból álló légkör összetételének változását, az oxigén felhalmozódás ütemét. Kiderítették, hogy az oxigénfogyasztó állati élet "éppen jókor" jelent meg a földön ahhoz, hogy a túlzott oxigénfeldúsulást megakadályozza, ami gátat vethetett volna az élet további kibontakozásának.

Dr. Marx György akadémikus drámainak nevezte a modellezési folyamatot. Az óriás számítógép szinte percenként állt le azt jelezve, hogy a beadott modellezési paraméterek mellett a Földnek hol a hőhalál, hol a fagyhalál állapotában kellett volna kikötnie. Folyton változtatni, finomítani kellett a bemenő adatokat. Végül kiderült, hogy a mai légkörállapot kialakulásához a 23 jellemző mindegyikének egymással összhangban 4 és fél milliárd éven keresztül gyakorlatilag 1 % tűréshatáron belül kellett maradnia egy hegygerinchez hasonlítható borotva-éles "paraméter-mesgye" mentén, amelytől jobbra és balra a hőhalál, illetve a fagyhalál mélysége tátongott. Visszatekintve, annak valószínűsége, hogy a fejlődés az egyensúlynak ezen a szűk ösvényén végig tudott menni és ma létezünk, annyi, mint a földgolyót átfúrva, keresztül lőni a lyukon anélkül, hogy a golyó közben érintené a lyuk falát.

Ha a természet törvényeiből adódó fizikai folyamatok valószínűsége alapján próbáljuk létünk spontán fejlődését feltételezni, zsákutcába jutunk. Kiderült, hogy a hatalmas Világmindenség nem elég nagy és öreg ahhoz, hogy ez a fejlődés akár egyetlen egyszer is valahol a magára hagyott mindenségben a siker legcsekélyebb reményével lejátszódhatott volna. A modellezőknek rá kellett döbbenniük, hogy a természet törvényeinek álarca mögött, a valószínűség kulisszái mögé bújva, azok mélyén, kitapintható módon ott rejtőzködik az isteni Gondviselés céltudatos irányító szerepe, amire Földünk mai arculatának valósága és létünk a bizonyíték.

A felületes ember hajlamos megelégedni a jelenségek érzékelhető szintjének megtapasztalásával, ami közvetlenül a szemébe ötlik. Isten azonban elrejtőzik a felületes szemlélők elől. Arra buzdít minket, hogy keressük meg és fedezzük fel Őt a dolgok mélyén, mint az elásott kincset. Akik veszik a fáradságot, hogy megkeressék Őt, jutalmul megkapják a nagyszerű felfedezés örömét.

1998 karácsony

Kesselyák Péter